Kedves Tagtársak!
Szíves figyelmükbe ajánlom a rollerbalesetekkel kapcsolatban egyik hírportálon megjelent írást, melynek apropóját Németh Zsolt professzor úr és Papócsi Petra kolléganő aktív közreműködése tovább erősíti (Állra esés, arcsérülés, fogvesztés; https://telex.hu/eletmod/2025/08/26/elektromos-roller-balesetek-serulesek-koponya-bukosisak-bethesda-janos-korhaz).
A vezetőségben aktív diszkusszió folyt az elmúlt közel egy évben, hogy az ún. mikromobilitási eszközöknek (is) köszönhetően a fog-, állcsont- és arcsérültek, ill. koponyasérültek száma rohamosan emelkedik. Habár szakmabeliként legtöbben elszörnyülködünk amikor a védőeszközök jogosságát, szükségességét firtató írásokba botlunk, véleményem szerint igen is hangot kell adnunk a védőfelszerelések fontosságát illetően.
Ugyanakkor arra is fel kell hívnunk a figyelmet nyomatékosan, hogy nem csak az agykoponya védendő!
Talán többünk által ismert, hogy Fabio Casartelli országúti kerékpáros, 1992-ben olimpiai bajnok, az 1995-ös Tour de France 15. szakaszának egyik hegyi lejtmenetében egy szerencsétlen esést követően elhunyt. További 8 évnek és egy újabb halálos kimenetelű balesetnek (Andrei Kivilev, 2003, Párizs-Nizza) kellett bekövetkeznie, hogy a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) kötelezővé tegye a sisak viselését.
Halálos kimenetelű kerékpáros balesetről nem csak a profik esetében olvashatunk, idén augusztusban a Budapest–Balaton kerékpárúthoz köthető Etyeki belterület határán is történt hasonló.
Problémát jelent sokszor, véleményem szerint, hogy a sebesség és a becsapódás tényleges fizikai mikéntjét és pláne a következményeit az emberek bagatellizálják. Ha 20km/h sebességgel közlekedünk, ami valljuk be szinte cammogás, akkor is egy másodperc alatt 5 és fél métert haladunk! Ha pedig utunkba kerül a tereptárgy/más közlekedő vagy a járdaszegély, és hirtelenjében fejjel tompítjuk, akkor még mindig ezen sebességgel kalkulálva, az olyan, mint közel két méter magasságból fejenállásból arccal/fejjel becsapódni! Ha a sebességünk 35 km/h, akkor ugyanezen mutatványt ~5 méter magasról hajtottuk végre. Védősisakkal is hajmeresztő ebbe belegondolni! A „kézzel hárítok” és a „majd egy tigrisbukfenccel kimozgom” mentalitás „eredményességéről” a sürgősségi és traumatológus kollégák is sokat tudnának mesélni.
Mielőtt az a vád érne, hogy csak a kerékpáros vagy rolleres közlekedőkért emelek szót, gyakorló motorosként a fenti érvrendszer alapján szeretném kifejezni aggodalmam az ún. chopper/cruiser/bobber/robogó stílusokhoz sokszor hordott, nyitott (pl.: retro, vintage stb.) vagy az ún. felnyitható vagy levehető állrészű sisakokkal szemben is, amennyiben nyitva (állvédő nélkül) közlekednek, pláne hogy itt a sebességfaktor hatványozott. Apropó felnyitható sisakok, akinek nem ECE-22.06 (relatíve friss) szabvány szerinti a sisakja, az jó ha tudja, hogy csak ezen szabványtól tesztelik a sisak megfelelőségét nyitott állapotában is.
Egy szó, mint száz, buzdítani szeretném a kollégákat, centrumokban dolgozókat, hogy akár egyes intézményekből, vagy akár multicentrikus vizsgálatokkal, esetszámokkal és illusztratív esetismertetésekkel alátámasztva, publikáljanak minél többen és többet a témában hazai szakmai lapokban! Így teremthetünk hiteles és informatív alapot mellyel a problémakör általunk ellátott aspektusát a lakosságnak objektíven bemutathatjuk és Németh Zsolt kollégánk és mtsai. által megkezdett úton lépdelhetünk.
Szalma József