A 2020-22. ÉV PUBLIKÁCIÓI
(az első szerzők ABC sorrendjében, tallózás*: 2022.10.03.)
Alkhayer A, Becsei R, Hegedűs L, Párkányi L, Piffkó J, Braunitzer G, Segatto E. Evaluation of the Soft Tissue Changes after Rapid Maxillary Expansion Using a Handheld Three-Dimensional Scanner: A Prospective Study. International Journal of Environmental Research and Public Health. 2021; 18(7):3379. https://doi.org/10.3390/ijerph18073379
Facial soft tissue esthetics is a priority in orthodontic treatment, and emerging of the digital technologies can offer new methods to help the orthodontist toward an esthetic outcome. This prospective study aimed to assess the soft tissue changes of the face after six months of retention following Rapid Maxillary Expansion (RME). The sample consisted of 25 patients (13 females, 12 males, mean age: 11.6 years) who presented with unilateral or bilateral posterior crossbite requiring RME, which was performed with a Hyrax expander. 3D facial images were obtained before treatment (T0) and at the end of a six-month retention period after the treatment (T1) using a structured-light 3D handheld scanner. Linear and angular measurements were performed and 3D deviation analyses were done for six morphological regions of the face. Significant changes in various areas of the nasal and the upper lip regions were observed. Based on the results of the study and within the limitations of the study, RME with a Hyrax expander results in significant morphological changes of the face after a six-month retention period.
Alkhayer A, Piffkó J, Lippold C, Segatto E. Accuracy of virtual planning in orthognathic surgery: a systematic review. Head Face Med. 2020 Dec 4;16(1):34. doi: 10.1186/s13005-020-00250-2.
Background: The elaboration of a precise pre-surgical plan is essential during surgical treatment of dentofacial deformities. The aim of this study was to evaluate the accuracy of computer-aided simulation compared with the actual surgical outcome, following orthognathic surgery reported in clinical trials. Methods: Our search was performed in PubMed, EMBASE, Cochrane Library and SciELO for articles published in the last decade. A total of 392 articles identified were assessed independently and in a blinded manner using eligibility criteria, out of which only twelve articles were selected for inclusion in our research. Data were presented using intra-class correlation coefficient, and linear and angular differences in three planes. Results: The comparison of the accuracy analyses of the examined method has shown an average translation (< 2 mm) in the maxilla and also in the mandible (in three planes). The accuracy values for pitch, yaw, and roll (°) were (< 2.75, < 1.7 and < 1.1) for the maxilla, respectively, and (< 2.75, < 1.8, < 1.1) for the mandible. Cone-beam computed tomography (CBCT) with intra-oral scans of the dental casts is the most used imaging protocols for virtual orthognathic planning. Furthermore, calculation of the linear and angular differences between the virtual plan and postoperative outcomes was the most frequented method used for accuracy assessment (10 out of 12 studies) and a difference less than 2 mm/° was considered acceptable and accurate. When comparing this technique with the classical planning, virtual planning appears to be more accurate, especially in terms of frontal symmetry. Conclusion: Virtual planning seems to be an accurate and reproducible method for orthognathic treatment planning. However, more clinical trials are needed to clearly determine the accuracy and validation of the virtual planning in orthognathic surgery.
Antal M, Szabó RM, Juhász Z, Vereb T, Piffkó J. A COVID–19-vírusfertőzés klinikai felismerését szolgáló új információk és a fej-nyaki régióban dolgozó egészségügyi személyzet védekezésének lehetőségei. Orv Hetil. 2020; 161(17): 660-666. doi: 10.1556/650.2020.31806.
A feltételezhetően 2019 végén Kínából indult és világjárvánnyá vált koronavírus-betegség (COVID–19) az egészségügyi ellátórendszer minden szegmensét érinti világszerte, így hazánkban is. Mivel az egészségügyi személyzet számos egészségügyi ellátás során kapcsolatba kerülhet vírusfertőzöttekkel is, járvány idején elengedhetetlenül szükséges, hogy a különböző területen dolgozó hazai szakemberek is naprakész információt kapjanak a vírusról és a fertőzésnek a betegellátást befolyásoló aspektusairól, a javasolt intézkedésekről. A jelen közlemény egy irodalmi összefoglaló, melyben a szerzők a jelenleg elérhető, idevágó hivatkozásokat dolgozták fel, szem előtt tartva a klinikumi ellátás járványügyi vonatkozásait. A feldolgozott publikációk alapján kijelenthető, hogy az elsődlegesen a fej-nyak régiót érintő beavatkozások során, kiemelten a forgó eszköz használatát is igénylő intervenciók esetét, elengedhetetlenül szükséges a beavatkozáskor a helyiségben tartózkodó összes munkatárs teljes védelme, egyszer használatos teljes öltözékkel, szemüveggel és speciális maszkokkal. Ezen felszerelések cseréje és a rendelő tisztítása minden beavatkozás után meg kell, hogy történjen, és erre a teljes ellátóteamet oktatással előre fel kell készíteni. Annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek a kezelések alatti keresztfertőzések és a szakemberek fertőzései, elengedhetetlen a munkaegészségügyi és infekciókontroll-intézkedések szigorú betartása.
Banyai D, Vegh D, Vegh A, Ujpal M, Payer M, Biczo Z, Triebl Z, Mukaddam K, Herber V, Jakse N, Nemeth Z, Hermann P, Rózsa N. Oral Health Status of Children Living with Type 1 Diabetes Mellitus. Int J Environ Res Public Health. 2022 Jan 4;19(1):545. doi: 10.3390/ijerph19010545. PMID: 35010805
Background: Diabetes is a well-known predisposing factor for oral diseases, so prevention in an early age is mandatory.
Objective: To provide oral screening for children living with type 1 diabetes. We aimed to investigate the oral and general health indexes of T1DM children and compare these data to healthy siblings and controls.
Methods: In this cross-sectional study, 120 DM patients and 78 siblings, thereafter 80 DM children and 95 controls, took part. A detailed questionnaire, panoramic radiographs, and lateral cephalograms were obtained in every orthodontic consultation. We used Pearson’s chi-square test for statistical analysis and compared the data of the study and control groups.
Results: The oral health values of DM children were significantly better (DMF-T 0.83-1.3) than the national average (3.8-4.5). A total of 75% (n = 60) of the children needed orthodontic treatment for orthodontic or skeletal anomalies. The prevalence of skeletal anomalies was significantly (p < 0.05) higher among patients with diabetes mellitus (DM) than in the control group. The frequency of coeliac disease was significantly elevated compared to any literature data (1-3.5%) in the study (15%) and in the control sibling group (13%).
Conclusions: Co-morbidities such as CD should get more attention as a prognostic factor for a future higher incidence of diabetes. T1DM children can be motivated and health-conscious patients with excellent oral hygiene and dental status. Orthodontic treatment can help eliminate the oral complications of DM. Special diabetes ambulances may help provide oral care for patients with DM.
Bukovszky B, Fodor J, Székely G, Kocsis SZ, Oberna F, Major T, Takácsi-Nagy Z, Polgár C, Jurányi Z. Mutagen sensitivity and risk of second cancer in younger adults with head and neck squamous cell cancer: 15-year results. Strahlenther Onkol. 2022 Sep;198(9):820-827. doi: 10.1007/s00066-022-01917-2.
Purpose: To evaluate the mutagen sensitivity phenotype on the risk of second primary cancer (SPC) in patients with head and neck squamous cell carcinoma (HNSCC), and to estimate the long-term rate of SPC and the outcome with SPC.
Methods: A survey was made regarding SPC among 124 younger (≤ 50 years) adults with HNSCC who were enrolled in a pretreatment mutagen sensitivity investigation during 1996-2006. Mutagen sensitivity was assessed by exposing lymphocytes to bleomycin in vitro and quantifying the bleomycin-induced chromatid breaks per cell (b/c). Patients were classified as hypersensitive (> 1 b/c) or not hypersensitive (≤ 1 b/c).
Results: Mean follow-up time for all patients was 68 months (range: 5-288 months), and the 15-year cancer-specific survival was 15%. Twenty patients (16%) developed a SPC (15-year estimated rate: 41%), and half of them was hypersensitive. The crude rate of SPC for hypersensitive (n = 65) or not hypersensitive (n = 59) patients were 15 and 17%, respectively (p = 0.4272). The 15-year estimated rate of SPC for hypersensitive and not hypersensitive patients was 36 and 48%, respectively (p = 0.3743). Gender, UICC stages, anatomical sites of index cancer did not prove to be a significant risk factor for SPC. Forty-five percent of SPC developed after the 10-year follow-up. The 3‑year cancer-specific survival was 23% with SPC.
Conclusion: According to our findings, mutagen hypersensitivity was not associated with an increased SPC risk in HNSCC patients. Patients are at a lifelong risk of developing a SPC. Survival with SPC is very poor.
Keywords: Bleomycin test; Head and neck squamous cell cancer; Mutagen sensitivity; Risk of second primary cancer; Survival with second primary cancer.
Bukovszky B, Fodor J, Székely G, Kocsis ZS, Oberna F, Major T, Takácsi-Nagy Z, Polgár C, Jurányi Z. Mutagénérzékenység és második primer daganat kialakulása fiatal fej-nyaki laphámrákos betegeknél [Mutagen sensitivity and risk of second cancer in young patients with head and neck squamous cell cancer]. Magy Onkol. 2021 Mar 17;65(1):39-45.
Fej-nyaki rákos betegeknél nagy a kockázata második pri-mer rák (MPR) kialakulásának. A megemelkedett kockázat kapcsolatos lehet a mutagénérzékenységgel. A kapcsolat kiderítéséhez olyan 124 laphámsejtes fej-nyaki rákban szen-vedő fiatal (≤50 év) beteg klinikai adatait elemeztük, akiknél a daganatos betegségük kezelése előtt mutagénérzékenységi vizsgálat történt 1996 és 2006 között. A mutagénérzékenység mértékének megállapítása a perifériás vér limfociták in vitro bleomicinkezelése következtében kialakuló kromatidtörések egy sejtre eső átlaga alapján (kromatidtörés/sejt, t/s) történt. A betegeket két csoportba soroltuk: hiperszenzitív (>1 t/s) vagy nem hiperszenzitív (≤1 t/s). Az átlagos követési idő 64 hónap (tartomány: 5–244 hónap) volt. Tizennyolc betegnél (15%) alakult ki MPR. Kialakulásának 10 éves valószínű gyakorisága a hiperszenzitív (n=65) vagy a nem hiperszen-zitív (n=59) betegeknél 17% és 30% volt, azonos sorrendben (p=0,4272). Az MPR-ek 39%-a 10 éves követés után alakult ki. Az 5 éves daganatspecifikus túlélés MPR kialakulása után 17% volt. Eredményeink szerint a mutagén-hiperszenzitivitás nem növeli az MPR kialakulásának kockázatát.
Cserni G, Cserni D, Zombori T, Baráth Z. Az interdiszciplináris kommunikáció jelentősége az állcsonti cysták megfelelő kórismézésében [The role of interdisciplinary communication in the proper diagnostics of jaw cyst]. Orv Hetil. 2021 Mar 21;162(12):458-467. Hungarian. doi: 10.1556/650.2021.32026.
Bevezetés: Az állcsonti cysták helytálló diagnosztikája a klinikai, radiológiai és patológiai leletek együttes értékelésével lehetséges. Korábbi munkánk során többször tapasztaltuk a klinikoradiopatológiai kommunikáció és korreláció hiányát, és ez olykor inadekvát diagnózisok felállításához vezetett. Célkitűzés: Célunk ezen kommunikációs probléma mértékének becslése és annak bemutatása, hogy ez a hiányosság hogyan befolyásolhatja a diagnosztikát. Módszer: Korábbi, más célú retrospektív elemzés újraértékelése történt a klinikai (radiológiai) adatközlés, a revízió kapcsán módosuló diagnózisok számszerűsítése céljából, valamint további 3 egyetemi patológiai intézet 10-10 anonimizált leletének vizsgálata az adatközlések vonatkozásában. Eredmények: 2 intézményben 85 odontogen cysta diagnózisakor csupán a betegek életkora, neme volt 100%-osan ismert. A lokalizációra vonatkozó adekvát információ 62%-ban, a méretre vonatkozó csupán 29%-ban fordult elő a szövettani kérőlapokon. Összességében a diagnózist segítő releváns információt csak 52%-ban adtak meg. Az utólagos klinikoradiopatológiai korrelációra törekvő revízió során 38/85 esetben (45%) módosult a végső diagnózis kisebb vagy nagyobb mértékben. A megküldött leletek alapján a klinikai/radiológiai adatok közlése <50% és 100% közöttinek becsülhető más intézetekben is. Az 5 intézmény közül csak az egyikben utalt specializációra az, hogy minden leletet egy patológus véleményezett, általában sok patológus (n = 25) valamelyike véleményezte a kevés tömlőt (n = 105). A diagnózis kommunikáció hiányán alapuló kisiklásának lehetőségét 5 példával illusztráljuk: cysta radicularisként leletezett paradentalis, lobos follicularis és lateralis periodontalis cysta, ductus nasopalatinus cysta és radicularis cysta differenciáldiagnosztikáját példázó tömlő, valamint botryoid odontogen cysta kerül bemutatásra. Következtetés: Az odontogen tömlők precíz diagnosztikája mind a klinikai, mind a patológiai oldalról javítást igényel, amelynek egyik része az ilyen irányú képzés lehet.
Cserni D, Zombori T, Vörös A, Stájer A, Rimovszki A, Daru K, Baráth Z, Cserni G. A Clinicopathological Approach to Odontogenic Cysts: the Role of Cytokeratin 17 and bcl2 Immunohistochemistry in Identifying Odontogenic Keratocysts. Pathol Oncol Res. 2020 Oct;26(4):2613-2620. doi: 10.1007/s12253-020-00866-4.
Odontogenic keratocysts (OKCs) are developmental cysts of the jaws that require proper diagnosis due to their potential for local aggressive growth and recurrences. OKCs have a typical parakeratotic epithelium demonstrating transepithelial cytokeratin 17 (CK17) and basal bcl2 staining on immunohistochemistry (IHC), which distinguishes them from other common jaw cysts. Secondary to inflammation, the epithelial lining may be altered and loses the typical IHC phenotype. The aim of the present study was to analyse a series of consecutive jaw cysts for their expression of CK17 and bcl2 and assess how these IHC stains may help in their diagnosis. All cysts were retrospectively assessed for available clinical, radiological and pathological findings and diagnoses were revised whenever needed. 85 cysts from 72 patients were collected from two departments. The series had 21 OKCs, the remaining non-OKCs included radicular/residual, dentigerous, paradental, lateral periodontal, botryoid odontogenic cysts. OKCs with typical epithelium showed the typical IHC phenotype, which was generally lost in inflammation-associated altered epithelium. Contrarily to earlier descriptions, a wide variety of CK17 positivity was seen in the majority of non-OKCs, including focal transepithelial staining. Basal bcl2 staining was also seen in 16 non-OKCs. These stainings were never as strong in intensity as seen in OKCs. One case was histopathologically identified as OKC due to focally maintained IHC profile. CK17 and bcl2 IHC may help in the diagnosis of OKCs, but must be interpreted with caution and is not a yes or no tool in the diagnostic puzzle.
Chhatwani S, Kouji-Diehl O, Kniha K, Modabber A, Hölzle F, Szalma J, Danesh G, Möhlhenrich SC. Significance of bone morphology and quality on the primary stability of orthodontic mini-implants: in vitro comparison between human bone substitute and artificial bone. J Orofac Orthop. 2022 Mar 18. English. doi: 10.1007/s00056-022-00385-8.
Aim: This study evaluated artificial bone models against a human bone substitute to assess the primary stability of orthodontic mini-implants (OMIs) at varying implant sites with different morphologies and qualities.
Materials and methods: A total of 1200 OMI placements of four types were inserted into four artificial bone models of different density (D1, D2, D3, D4) and into a human bone substitute (HB). The implants varied in diameter (2.0 and 2.3 mm) and length (9 and 11 mm). Each specimen had four implant sites: no defect, one-wall defect, three-wall defect, and circular defect. The implant stability quotient (ISQ) values were measured using resonance frequency analysis (RFA) and insertion placement torque values (IPT) were assessed for primary stability. Correlation analysis was performed to evaluate the different models.
Results: The highest IPT value was registered for the 2.0 mm × 11 mm implant inserted into D1 with no defect (37.53 ± 3.02 Ncm). The lowest ISQ value was measured for the 2.3 mm × 9 mm OMI inserted into D3 with a circular defect (12.33 ± 5.88) and the highest for the 2.3 mm × 9 mm implant inserted into HB with no defect (63.23 ± 2.57). A strong correlation (r = 0.64) for IPT values and a very strong correlation (r = 0.8) for ISQ values was found between D2 and HB.
Conclusion: Bone defects and bone quality affected the primary stability of implants in terms of ISQ and IPT values. Results for bone model D2 correlated very well with the HB substitution material.
Keywords: Bone defects; Bone quality; Insertion placement torque; Resonance frequency analysis; Skeletal anchorage.
Csurgay K, Zalatnai A, Benczik M, Csomó BK, Horváth F, Lőrincz Á, Komlós G, Németh Z. A Study of Prognostic Factors in Young Patients With Non-HPV Oral Cancer in Central Europe. Pathol Oncol Res. 2021 Dec 22;27:1609991. doi: 10.3389/pore.2021.1609991.
The etiological factors of squamous cell carcinomas of the head and neck have been well known for a long time. It is also well known that the incidence of oral cancer diagnosed in younger patients is on the rise. Due to the young age of these patients, the increase in the number of these cases and the fact that many of them neither smoke nor drink alcohol it has been suggested that other factors might be at play in the carcinogenesis of oral cancer. Thus, along the classic etiological factors of smoking and alcohol abuse certain molecular marker anomalies and the human papilloma virus (HPV) have emerged as potential factors. The aim of the present study is to verify the potential prognostic factors and to map the differences in biomarker expression between the young and the old patient groups. In the present study the immunohistochemical profile of samples obtained from oral squamous cell carcinomas was studied and compared with various clinico-pathological parameters. In 88 samples the expressions of p16, p53, Ki67, EGFR were studied with a tissue microarray technique under standard reaction conditions as well as the detection and typing of HPV infection with the Full Spectrum HPV DNA method. The biomarker expression profile of young patients with oral squamous cell carcinoma was compared to that of older patients (above 50). A significant difference was found between the immunohistochemical profile of the young and old patient groups in p16, Ki67 expression. The overall survival and progression free survival were influenced by p16 expression in young age.
Keywords: immunohistochemistry; oral cancer; p16; risk factors; young adult.
Ferenczi Ö, Major T, Akiyama H, Fröhlich G, Oberna F, Révész M, Poósz M, Polgár C, Takácsi-Nagy Z. Results of postoperative interstitial brachytherapy of resectable floor of mouth tumors. Brachytherapy. 2021 Mar-Apr;20(2):376-382. doi: 10.1016/j.brachy.2020.10.008.
Purpose: The purpose of this study was to describe the results of postoperative sole interstitial brachytherapy (BT) in patients with resectable floor of mouth tumors. Methods and materials: Between January 1998 and December 2017, 44 patients with squamous cell histology, stage T1-3N0-1M0 floor of mouth tumor were treated by excision of the primary lesion with or without neck dissection followed by sole high-dose-rate tumor bed BT with an average dose of 22.7 Gy (10-45 Gy) using rigid metal needles (n = 14; 32%) or flexible plastic catheters (n = 30; 68%). Results: During a median followup time of 122 months for surviving patients, the probability of 5- and 10-year local and regional tumor control, overall survival (OS), and disease-specific survival (DSS) was 89% and 89%, 73% and 67%, 52% and 32%, 66% and 54%, respectively. In univariate analysis, lymphovascular invasion was a negative predictor of regional tumor control (p = 0.0062), DSS (p = 0.0056), and OS (p = 0.0325), whereas cervical recurrence was associated with worse DSS (p < 0.0001) and OS (p < 0.0001). The incidence of local Grade 1, 2, and 3 mucositis was 25%, 64%, and 11%, respectively. Grade 4 side effect, that is soft tissue necrosis occurred in four cases (9%). Conclusions: Results of postoperative sole high-dose-rate BT of floor of mouth tumors are comparable with those reported with low-dose-rate BT, and this method could improve local tumor control and DSS compared with exclusive surgical treatment.
Gurdán Z, Gelencsér G, Lengyel Z, Szalma J. Gorlin–Goltz-szindrómás beteg komplex fogorvosi, szájsebészeti kezelése és 8 éves követése [The complex dental and oral surgical management with 8-year follow up of a Gorlin‒Goltz syndrome patient]. Orv Hetil. 2020 Jan;161(2):67-74.
A Gorlin–Goltz-szindróma autoszomális dominánsan öröklődő kórkép. Vezető tünetei az állcsontok keratocystái, a multiplex basaliomák, csontvázfejlődési rendellenességek, intracranialis calcificatio és tenyéri, talpi dyskeratosis. A szindróma egyik leggyakoribb és sokszor először észrevehető tünete az állcsonti keratocysta. A szerzők munkájukban egy fogszabályozó osztályon diagnosztizált és kezelt gyermek esetét mutatják be. A betegség ritka előfordulása ellenére fontos a korai, fiatalkorban történő felismerés. A betegek rendszeres gondozásával megelőzhetők az akár életet veszélyeztető elváltozások és a radikális műtéttel járó kezelések.
Janovics K, Soós B, Tóth Á, Szalma J. Is it possible to filter third molar cases with panoramic radiography in which roots surround the inferior alveolar canal? A comparison using cone-beam computed tomography. J Craniomaxillofac Surg. 2021 May 28. doi: 10.1016/j.jcms.2021.05.003.
Inferior alveolar nerve (IAN) entrapment in third molar (M3) roots bears a significant risk for nerve injury. The aim of this study was to identify specific panoramic radiographic (PR) signs that can reliably identify IAN entrapment (IANE) root conformations. In a retrospective case-control study, 10 IANE and 218 non-IANE third molar risk cases were examined by PR and CBCT. The collected data included “classic” specific high-risk panoramic signs, number of M3 roots, extent of inferior alveolar canal (IAC)−root tip overlap, rotated position of M3 and impaction pattern. After bivariate analysis, sensitivity, specificity, positive and negative predictive values, positive likelihood ratios (LR+) and accuracy (AC) were calculated for the most significant predictive variables. Interruption of both cortical lines (LR+: 43.6; AC: 96.0%) and upward diversion of the IAC (LR+: 36.3; AC: 96.5%) were the most accurate single signs indicating IANE. Upward diversion combined with root darkening and interruption of the IAC (AC: 97.4%) and the combination of darkening with interruption and with a rotated M3 (LR+:130.8; AC: 97.8%) were the most accurate combinations predicting IANE. IANE may be correctly filtered with PR when focusing on the signs of upward diversion, darkening, interruption and rotated M3 position, especially in cases involving their multiple (≥3) presence. CBCT evaluation is highly recommended in these cases before partial and total tooth removals.
Janovics K; Soós B; Bán Á; Szalma J: Az alsó bölcsességfogak juxta-apikális radiolucenciája: irodalmi összefoglaló. Fogorvosi Szle 2021; 114: 106-112. doi: 10.33891/FSZ.114.3.106-112
A juxta-apikális radiolucencia (JAR) egy olyan radiológiai jel, amely jól körülhatárolt radiolucens területként jelenik meg az alsó bölcsességfogak apikális és laterális felszínén. Egyes vizsgálatok alapján a JAR jelenléte közvetlen összefüggésbe hozható a bölcsességfog eltávolítása során bekövetkező nervus alveolaris inferior sérüléssel, míg más vizsgálatokban ezt nem bizonyították. Jelen tanulmányunk célja volt a nemzetközi szakirodalom áttekintése, és a JAR fogalmának bevezetése a hazai szakirodalomba. A JAR ismerete a gyakorló fogorvos, szájsebész számára mind diagnosztikai szempontból (pl. góckutatás-góctalanítás problémaköre, fogeltávolítás indikációinak tisztázása), mind a műtéttechnika szempontjából (kevésbé ellenálló sérülékenyebb terület) jelentőséggel bír.
Kammerhofer G, Somogyi KS, Biczó Z, Végh D, Ujpál M, Vaszilkó MT, Bányai D, Füzes A, Végh Á, Joób-Fancsaly Á, Németh Z. A gyógyszer okozta állcsontnekrózis és a vércukorszint kapcsolata. Orv Hetil. 2022 Apr 10;163(15):599-605. doi: 10.1556/650.2022.32445.
Összefoglaló. Bevezetés: A diabetes mellitus és a különböző szájüregi elváltozások szoros kapcsolatát számos irodalmi adat bizonyítja. Munkacsoportunk az elsők között tárta fel az oralis malignus daganatok és a cukorbetegség epidemiológiai összefüggéseit. A nemzetközi szakirodalomban már megjelentek olyan publikációk, amelyek a cukorháztartás és a gyógyszer okozta állcsontnekrózis közötti kapcsolatot vizsgálták. Célkitűzés: Jelen tanulmányunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a hazai populációban a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedő betegek körében milyen gyakorisággal fordul elő diagnosztizált cukorbetegség és emelkedett éhomi vércukor. Megvizsgáltuk továbbá, hogy van-e összefüggés a rendellenes cukorháztartás és a betegek alapbetegsége, valamint az állcsontnekrózis lokalizációja, súlyossága között. Módszer: Az adatgyűjtés során a 2018. június 1. és 2020. december 31. közötti időszak betegdokumentációját tanulmányoztuk. A vizsgálatba 349 főt vontunk be, akik ezen időszak alatt a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának Fekvőbeteg Osztályán kerültek ellátásra. A betegeket két csoportra osztottuk: biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedőkre, valamint kontrollcsoportra. Eredmények: A két vizsgált csoportot összehasonlítva megállapítottuk, hogy a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózisban szenvedő betegcsoportban szignifikánsan több a diabetes mellitusban szenvedő és az emelkedett éhomi vércukorral rendelkező beteg. Megbeszélés: Kutatásunk eredményei alapján felmerül, hogy a diabeteses vagy hyperglykaemiás betegek esetében a dysglykaemia microvascularis szövődményei miatt a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózis előfordulási valószínűsége szignifikánsan gyakoribb. Következtetés: Az emelkedett vércukorszint szignifikánsan növeli az állcsontnekrózis valószínűségét invazív fogorvosi, illetve szájsebészeti beavatkozások után. Orv Hetil. 2022; 163(15): 599-605.
Kaposvári I, Körmöczi K, Csurgay K, Horváth F, Ashourioun AH, Buglyó A, Turai AR, Joób-Fancsaly Á: Delayed-onset infections after lower third molar surgery: a Hungarian case-control study. Oral Surg, Oral Med, Oral Pathol Oral Radiol. Available online 30 April 2021. doi: 10.1016/j.oooo.2021.04.052
Delayed-onset infection is defined as infectious swelling and trismus accompanied by pain or the presence of suppuration starting approximately 30 days after surgery. This study aimed to describe the occurrence and potential predisposing factors of delayed-onset infection. Study Design A retrospective case-control study of 223 lower third molar surgeries was performed. Participants were selected from 1,102 outpatients operated between January 2013 and June 2018 at Semmelweis University. The inclusion criterion for the case group was inflammation of the operated area after suture removal. Patients in the control group were healthy non-smokers<26 years old who healed without complication. Statistical analysis was performed using the Shapiro−Wilk test, the Mann−Whitney U test, and the Fisher’s exact test. Results Complications occurred only in patients<26 years old approximately 29.5 days after surgery. A significantly higher risk was observed for younger age, total soft tissue coverage, deeper impaction, lower Nolla stage (p<.001), mesioangular direction (p=.002), and full bone coverage (p<.05). Distal space was inversely correlated with complications (p<.001). Conclusions Lower Nolla stage, total soft tissue coverage, lack of distal space, deeper impaction, or mesioangular tilt may promote delayed-onset infection. Follow-up of at-risk patients and the maintenance of oral hygiene are recommended.
Kivovics M, Pénzes D, Németh O, Mijiritsky E. The Influence of Surgical Experience and Bone Density on the Accuracy of Static Computer-Assisted Implant Surgery in Edentulous Jaws Using a Mucosa-Supported Surgical Template with a Half-Guided Implant Placement Protocol-A Randomized Clinical Study. Materials (Basel). 2020 Dec 17;13(24):5759. doi: 10.3390/ma13245759.
The aim of our randomized clinical study was to analyze the influence of surgical experience and bone density on the accuracy of static computer-assisted implant surgery (CAIS) in edentulous jaws using a mucosa-supported surgical template with a half-guided implant placement protocol. Altogether, 40 dental implants were placed in the edentulous jaws of 13 patients (novice surgeons: 18 implants, 6 patients (4 male), age 71 ± 10.1 years; experienced surgeons: 22 implants, 7 patients (4 male), age 69.2 ± 4.55 years). Angular deviation, coronal and apical global deviation and grey level measurements were calculated for all implants by a blinded investigator using coDiagnostiX software. 3DSlicer software was applied to calculate the bone volume fraction (BV/TV) for each site of implant placement. There were no statistically significant differences between the two study groups in either of the primary outcome variables. There was a statistically significant negative correlation between angular deviation and both grey level measurements (R-value: -0.331, p < 0.05) and BV/TV (R-value: -0.377, p < 0.05). The results of the study suggest that surgical experience did not influence the accuracy of implant placement. The higher the bone density at the sites of implant placement, the higher the accuracy of static CAIS.
Kivovics M, Szabó BT, Németh O, Iványi D, Trimmel B, Szmirnova I, Orhan K, Mijiritsky E, Szabó G, Dobó-Nagy C. Comparison between Micro-Computed Tomography and Cone-Beam Computed Tomography in the Assessment of Bone Quality and a Long-Term Volumetric Study of the Augmented Sinus Grafted with an Albumin Impregnated Allograft. J Clin Med. 2020; 9(2): 303. doi: 10.3390/jcm9020303.
The purpose of our study was to compare micromorphometric data obtained by cone-beam computed-tomography (CBCT) and microcomputed-tomography (micro-CT) of the augmented sinus and to evaluate the long-term stability of the bone gain achieved using BoneAlbumin. Sinus lifts, and after 6-months, healing bone-biopsy and implant placement were carried out. Specimens were analyzed by micro-CT. A total of 16 samples were collected from nine patients (mean age 54.7 ± 6.5 years). Pre-, postoperative, and 3-year control CBCT-data were registered to determine from where the biopsy samples were harvested. Micromorphometric variables were calculated from the micro-CT- and CBCT-data, and their correlation was determined by Spearman’s test. The volume of augmented bone was calculated at the time of implant placement and after 3 years. A positive correlation was found between bone-volume fraction, trabecular-separation, open-, and total-porosity, while a negative correlation was found between trabecular-thickness obtained from CBCT- and micro-CT-data (p < 0.05). Mean volumetric reduction of 39.28% (11.88-60.02%) was observed. Correlation of CBCT- and micro-CT-data suggested that micromorphometric analysis of CBCT reconstructions of the augmented sinuses provided reliable information on the microarchitecture of augmented bone. CBCT as a modality might be adequate in the analysis of bone quality in the augmented sinus. At the 3-year, control sinus grafts showed volumetric stability.
Koppány F, Joób-Fancsaly Á, Németh Z, Belik AA, Vaszilkó M, Varmuzsa EM, Csomó KB. A biszfoszfonátkezelés állcsontnekrózist előidéző kockázatának megítélése CBCT-felvételek alapján. Orv Hetil. 2020; 161(21): 867-872. doi: 10.1556/650.2020.31732.
Bevezetés: A biszfoszfonátok által okozott állcsontnekrózis (BRONJ) az életminőséget jelentősen befolyásoló megbetegedés, mely mind általános, mind sebészeti vonatkozásaiban indokolja a korai diagnózis felállítását, illetve a kialakulás kockázatának felmérését. Célkitűzés: A BRONJ prognózisának becslése nem megoldott, számos radiológiai lehetőség közül a legkedvezőbbnek a fogászatban használatos képalkotó eljárások tűnnek, melyek közül a legígéretesebb lehet a ’cone-beam computed tomography’ (CBCT). Az oralisan alkalmazott biszfoszfonátterápia következtében kialakuló BRONJ kockázatbecslését nem hangsúlyozzák a vizsgálatok, a nagyobb kockázatot jelentő intravénás alkalmazásra fókuszálnak. Módszer: Méréseinket – az eddig publikált vizsgálatokkal ellentétben – preoperatív CBCT-felvételeken végeztük, ezáltal a kockázatbecslés lehetőségét közvetlenül vizsgáltuk. Vizsgálatainkat CBCT-felvételek értékelésével végeztük; reprezentatív területként a foramen mentale középvonalában elhelyezkedő frontális metszeteket választottuk ki, és több ponton mértünk denzitást, a corticalis csontállomány vastagságát, valamint a foramen mentale átmérőjét is megmértük. Az első vizsgálati csoportban olyan osteoporosisos betegeket vizsgáltunk, akiknél oralis biszfoszfonátterápiát követően alakult ki BRONJ. A második csoportban olyan betegeket néztünk, akik osteoporosis miatt oralis biszfoszfonátterápiában részesültek, és a szájsebészeti beavatkozást követően nem alakult ki BRONJ. A kontrollcsoportban olyan betegek voltak, akik nem kaptak a BRONJ etiológiájában szereplő gyógyszert. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a preoperatív CBCT-felvételeket értékelve nem tapasztalható jelentős különbség a BRONJ-elváltozástól szenvedők és az egészségesek csontdenzitási értékei között. Következtetés: Ezek alapján kijelenthető, hogy a sugárterheléssel járó CBCT-felvétel az osteoporosis miatt oralis biszfoszfonátot szedők esetében a BRONJ prognosztikai becslésére nem alkalmazható. Mindez fontos ahhoz, hogy a prognózisbecsléshez a pácienst érő sugárdózist ne emeljük szükségtelenül az ALARA (as low as reasonably achievable)-elv értelmében.
Kóbor A, Németh Z. A fogorvoslás jelentősége az általános orvosi képzésben [The role of dental education in medical faculty]. Orv Hetil. 2021 Nov 14;162(46):1859-1867. Hungarian. doi: 10.1556/650.2021.HO2687.
Nincs absztrakt.
Komlós G, Csurgay K, Horváth F, Pelyhe L, Németh Z. Periodontitis as a risk for oral cancer: a case-control study. BMC Oral Health. 2021 Dec 15;21(1):640. doi: 10.1186/s12903-021-01998-y.
Background: The aetiology of oral cancer is multifactorial, as various risk factors (genetics, socioeconomic and lifestyle factors) contribute to its development. Data in the literature suggest that people with periodontal disease have an increased risk of developing oral cancer, and the severity of periodontitis correlates with the appearance of oral squamous cell carcinoma. The aim of this study was to revise the non-genetic risk factors that may influence the development of OC, while focusing on the dental and periodontal status and OH.
Methods: Two hundred patients (hundred diagnosed with oral cancer and hundred without oral cancer) were enrolled in our case-control study, to evaluate the association between oral cancer and the presence and severity of periodontitis, while examining several risk factors that might be responsible for oral cancer formation. A questionnaire customised for oral cancer patients was used to obtain the socioeconomic and lifestyle risk factors that may influence the development of oral squamous cell carcinoma. The dental and periodontal status along with the level of oral hygiene was recorded quantitatively. The chi-square and Mann-Whitney tests and logistic regression were used for the statistical analysis.
Results: By considering both the case and the control groups, a significant correlation was found between the incidence of oral cancer and some socioeconomic factors and lifestyle habits, such as the sex, age, education and alcohol consumption of an individual. The mean value of the Silness-Löe plaque index was significantly higher in the case population. The number of completely edentulous patients was higher among the oral cancer population. The incidence of oral cancer was 57.1% in patients with periodontal disease. In comparison, the incidence of oral squamous cell carcinoma was only 28.6% among the patients without periodontitis. Most of the oral cancer patients (72.1%) had stage 4 periodontitis. On the other hand, the vast majority of the control group (51.6%) had stage 2 periodontitis.
Conclusion: Periodontitis can be an individual risk factor for oral cancer development. Periodontally compromised individuals should be strictly monitored, especially those with severe periodontitis and coexisting lifestyle risk factors. Maintaining their periodontal health in at-risk patients can minimize cancer risks.
Keywords: Oral cancer; Periodontal disease; Risk factors.
Körmöczi, K., Komlós, G., Papócsi, P., Horváth F., Joób-Fancsaly Á. The early loading of different surface-modified implants: a randomized clinical trial. BMC Oral Health 21, 207 (2021). https://doi.org/10.1186/s12903-021-01498-z
Background Various surface treatment options have been adopted with the aim to improve osseointegration, reducing the overall treatment time. Implant stability of early loaded implants with different modified surfaces was compared in the present study. Methods Patients were selected from the Department of Oro-Maxillofacial Surgery and Stomatology at Semmelweis University. Patients randomly received SA (alumina sandblasted and acid-etched), NH (bioabsorbable apatite nanocoating) or SLA (large-grit sandblasted and acid-etched) surface implants. Outcome measures were: implant success, implant stability, and periodontal parameters. The implant stability was measured at the time of implant placement (primary stability) and six weeks after (prothesis delivery, secondary stability). Osstell and Periotest were applied to take all the measurements. The primary and secondary stability were compared in the three study groups Finally the periimplant probing depth appearing after three months of loading was checked on 6 points around to the implant-supported prostheses. Shapiro–Wilk and Mann–Whitney tests were used for the comparison between the study groups. Results A total of 75 implants with different length and diameter were inserted into various positions. One implant failed spontaneously at the fourth week after implant placement. The survival rate was 98,7%. Comparing the primary and secondary stability values, the data were significantly improved in every groups. The difference was the highest in the NH group, however, this difference was not significant compared to the two other groups. Good periodontal parameters were experienced in all the tested implants, independently by the groups. Conclusions With the limitation of the present study, all the implants showed improved stability six weeks after implant placement. A trend of higher result was found for the NH group. Further studies with longer follow-up are needed to confirm this preliminary results.
Lévay B, Oberna F. Heg nélküli pajzsmirigyműtét – a TOETVA mint új eljárás a hazai pajzsmirigysebészetben [Thyroid surgery without scars – TOETVA as a new surgical procedure of the thyroid]. Orv Hetil. 2020 Oct 11;161(41):1764-1768.
Bevezetés és célkitűzés: A pajzsmirigyműtétek során a nyakon jól látható és nehezen takarható heg keletkezik, mely a páciensek életminőségét hosszú távon befolyásolhatja. Az elmúlt két évtizedben számtalan, minimálisan invazív műtéti behatolást dolgoztak ki, amelyek méretben csökkentették, vagy kevésbé látható régióba helyezték a pajzsmirigyműtétek hegeit. A módszerek sokszínűsége azt jelzi, hogy egyik eljárás sem tudta megfelelően biztosítani az elvárt klinikai és kozmetikai eredményt. A természetes testnyílásokon keresztül végzett műtétek látható heg nélküli gyógyulást eredményeznek. A szájüregi behatolásból kidolgozott műtétek közül a szájon (vestibulum oris) keresztüli thyreoidectomia (TOETVA – transoral endoscopic thyroidectomy vestibular approach) bizonyult a legbiztonságosabb és legjobb eredményt adó műtéti eljárásnak. Indikációs területét a kisebb méretű cisztás pajzsmirigylebenyek, göbös lebenyek, kisebb méretű papillaris carcinoma, valamint a mellékpajzsmirigy-adenoma adják. Módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Fej-nyaki Daganatok Multidiszciplináris Központjában 2018. 06. 12. és 2020. 02. 18. között 7 betegen végeztünk pajzsmirigyműtétet szájon keresztüli behatolásból, endoszkópos technikával. A szövettani vizsgálat 4 esetben papillaris carcinomát, 2 esetben follicularis adenomát, illetve 1 esetben benignus kolloid göböt véleményezett. Az 10–30 mm-es képletek eltávolítása 1 esetben isthmectomiával, 6 esetben lobectomiával történt. Eredmények: Műtét során 2 esetben kényszerültünk vérzés miatti konverzióra. Az 5, endoszkópos műtét végén drént nem helyeztünk be, betegeinket az 1. posztoperatív napon hazabocsátottuk. A két, konvertált műtétes pácienst a 2. posztoperatív napon, a nyaki drén eltávolítását követően emittáltuk. A daganatok eltávolítása a hisztológia alapján megfelelt az onkológiai elveknek, a nervus recurrens sérülését vagy egyéb szövődményt nem észleltünk. Az átlagos műtéti idő 127 perc volt. Következtetés: A TOETVA a pajzsmirigy-eltávolítás egyetlen olyan műtéti módszere, amely külső heggel nem jár, keloidképződést nem okoz. 15–20 műtétben adják meg a tanulási fázist, mely után a műtéti idő csökken. Biztonságos és eredményes kivitelezéséhez azonban nagyszámú nyitott pajzsmirigyműtétet végzett, endoszkópos sebészetben is gyakorlott specialista szükséges.
Minya, F.; Trimmel, B.; Simonffy, L.; Gyulai-Gaal, S.; Lacza, Z.; Dobo-Nagy, C. Alveolar Preservation with Albumin and Gentamycin-Coated Allograft after Third Molar Tooth Removal: A Randomized Clinical Trial. Appl. Sci. 2021, 11, 586. https://doi.org/10.3390/app11020586
Alveolar preservation can minimize bone resorption after tooth removal and additional topical antibiotics might also be considered. The goal of this study was to observe alveolar preservation with albumin and gentamycin-coated allograft compared to unfilled control sockets after mandibular third molar removal. Twenty-two patients were involved, 11 in the control group and 11 in the test group. CBCT analysis and micromorphometric analysis were performed. After one year, graft integration was observed with remaining graft particles. Micromorphometric analysis showed increased density and lower trabeculae formation in the grafted group. The buccal height reduction of the alveolar ridge was significantly lower when alveolar preservation was applied (control: 2.54 ± 2.01 mm, graft: 1.37 ± 1.04 mm, p < 0.05). Horizontal bone loss prevention was not significant. At the distal site of the second molar, the marginal bone level (MBL) was significantly lower in the control group. At the control group, five pockets persisted from the eight initial and all healed in the graft group. Alveolar preservation improves bone formation, helps to preserve the buccal bone crest, and minimizes MBL loss and pocket formation on the adjacent teeth. Thus, it needs to be also considered after third molar surgical removal.
Möhlhenrich SC, Heussen N, Modabber A, Kniha K, Hölzle F, Wilmes B, Danesh G, Szalma J. Influence of bone density, screw size and surgical procedure on orthodontic mini-implant placement – part A: temperature development. Int J Oral Maxillofac Surg. 2020 Jul 18. doi: 10.1016/j.ijom.2020.07.004.
The aim of this in vitro study was to determine the influence of bone density, orthodontic mini-implant (OMI) size, and the surgical procedure on temperature increase during implant site osteotomy and placement. OMIs of different sizes (2.0×7, 2.3×7, 2.0×11, and 2.3×11mm) were placed in artificial bone blocks of different densities (D1-D4). Optionally, the drilling and insertion angle was 90° or 60° to the bone surface. A total of 160 OMIs were inserted, and predrilling was performed in 80 cases. All insertions were performed without irrigation with an axial load of 20 N, which resulted in 16 groups. Temperature measurements were performed during implant site preparation and placement using Type-K-thermocouples. Mean temperature increase differed for OMI osteotomy between 1.38°C and 8.75°C and placement between 3.8°C and 18.74°C, respectively. Critical thermal increase was especially reached during placement using long implants. Increasing bone density and implant size (diameter <length) correlated with thermal increase. Predrilling and angulated implant placement resulted in less heat development. Critical temperature behaviour in high-density bone could be partially responsible for the high failure rates of OMI placement in the lower jaw. The influence of the implant size on temperature development should be considered when selecting an OMI.
Möhlhenrich SC, Heussen N, Modabber A, Bock A, Hölzle F, Wilmes B, Danesh G, Szalma J. Influence of bone density, screw size and surgical procedure on orthodontic mini-implant placement – part B: implant stability. Int J Oral Maxillofac Surg. 2020 Jul 23. doi: 10.1016/j.ijom.2020.07.003.
This in vitro study aimed to investigate the influence of bone density, implant size, and surgical procedure on the primary stability (PS) of orthodontic mini-implants (OMIs). In total, 640 OMIs of various sizes (2.0 × 7, 2.3 × 7, 2.0 × 11 and 2.3 × 11 mm) were inserted in the artificial bone of different densities (D1-D4). Placement was performed with an insertion angle of 90° or 60° to the bone surface and in 320 cases without predrilling, which resulted in 64 groups. PS was measured on the basis of implant stability quotient (ISQ) and insertion torque (IT). With regard to all possible influencing parameters, the mean PS differed between 39.20 and 60.00 (ISQ), and 10.00 and 39.00 Ncm (IT). The effect of OMI size and surgical procedure was dependent on bone quality. For example, implant size had less effect in high-density bone and was stronger with decreasing density. Overall, implant length had a greater influence than the diameter, and a high correlation was found among both PS measurement techniques. Therefore, a suitable choice of implant size and surgical protocol with regard to bone density can positively influence PS. In principle, ISQ and IT are suitable for measuring OMI stability.
Mucsi M, Mányai A, Mészáros B, Piffkó J, Seres L. Állcsontnövekedési zavarokra specifikus életminőség-kérdőív magyar nyelvű adaptálása. Orv Hetil. 2022 Aug 7;163(32):1275-1280. doi: 10.1556/650.2022.32533.
Introduction: Facial appearance undoubtedly has a strong influence on human life. While a harmonic and beautiful facial form may raise self-esteem, dentofacial deformities can lead not only to functional but also to aesthetic and psychosocial problems. Oral health-related quality of life is measured by several non-specific questionnaires but an adequate instrument for testing the quality of life in patients with dentofacial deformities in Hungarian is not yet available.
Objective: Cross-cultural translation and validation of the most frequently used Orthognathic Quality of Life Questionnaire (OQLQ) into Hungarian.
Method: The original 22-item OQLQ was translated from English to Hungarian (OQLQ-H) by a forward-backwards translation method. The questionnaire was filled out by patients who voluntarily agreed to take part in the study. Validity was evaluated according to the international guidelines. Reliability was evaluated by test-retest analysis. Internal consistency was measured by Cronbach’s alpha.
Results: OQLQ-H proved to be a reliable questionnaire with good validity and internal consistency.
Conclusion: OQLQ-H is a reliable and valid measurement tool to assess dentofacial deformities in the Hungarian speaking population and therefore its use is recommended. Orv Hetil. 2022; 163(32): 1275-1280.
Keywords: Orthognathic Quality of Life Questionnaire (OQLQ); dentofacial abnormalities; dentofacialis deformitások; felmérések és kérdőívek; orthognathic surgery; quality of life; surveys and questionnaires; validation study; validálási tanulmány; állcsont-ortopédiai műtétek; életminőség.
Nagy ÁL, Tóth Z, Tarjányi T, Práger NT, Baráth ZL. Biomechanical properties of the bone during implant placement. BMC Oral Health. 2021 Feb 25;21(1):86. doi: 10.1186/s12903-021-01442-1.
Background: In this research the biomechanical properties of a bone model was examined. Porcine ribs are used as experimental model. The objective of this research was to investigate and compare the biomechanical properties of the bone model before and after implant placement. Methods: The bone samples were divided in three groups, Group 1 where ALL-ON-FOUR protocol was used during pre-drilling and placing the implants, Group 2 where ALL-ON-FOUR protocol was used during pre-drilling, and implants were not placed, and Group 3 consisting of intact bones served as a control group. Static and dynamic loading was applied for examining the model samples. Kruskal-Wallis statistical test and as a post-hoc test Mann-Whitney U test was performed to analyze experimental results. Results: According to the results of the static loading, there was no significant difference between the implanted and original ribs, however, the toughness values of the bones decreased largely on account of predrilling the bones. The analysis of dynamic fatigue measurements by Kruskal-Wallis test showed significant differences between the intact and predrilled bones. Conclusion: The pre-drilled bone was much weaker in both static and dynamic tests than the natural or implanted specimens. According to the results of the dynamic tests and after a certain loading cycle the implanted samples behaved the same way as the control samples, which suggests that implantation have stabilized the skeletal bone structure.
Németh V; Németh, Zs; Ujpál, M. A nyálmirigydaganatok epidemiológiája világszerte: Irodalmi áttekintés. Fogorvosi Szemle 2020; 113: 3-7.
A nyálmirigydaganatok nem sorolhatók a gyakori tumoros megbetegedések közé. Valószínűleg éppen ezért előfordulásukat tekintve világszerte viszonylag kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésünkre. Cikkünkben igyekeztünk ezeket a tanulmányokat úgy összegyűjteni a különböző kontinensekről, hogy egy összefoglaló, releváns képet kaphassunk epidemiológiájukról. Kutatásunkhoz a PubMeden kerestünk publikációkat 1998 és 2018 között, és a kapott eredményeket rendszereztük. A benignus daganatok magasabb arányban, átlagosan 65,6%-ban fordultak elő, a malignusak 34,4%-ban, kivéve Nigériát és Iránt. Itt a malignus daganatok voltak gyakoribbak. Az átlagos életkor 46,8 év, Európában az 50-es, egyéb kontinenseken a 40-es korosztály érintett. A nemek közötti megoszlásban kiegyenlítettség található, kivéve Mexikót, Kamerunt és Teheránt, ahol jelentős a női dominancia. A legtöbb tumor a parotisban lokalizálódott, a leggyakoribb jóindulatú tumor a pleomorph adenoma, míg a rosszindulatúak között az adenocysticus carcinoma és a mucoepidermoid carcinoma álltak az első helyen. A világ egyes országaiban észlelt eltérések egyrészt földrajzi, etnikai és szociális okokra, másrészt az egészségügyi adminisztráció, regisztráció különbözőségére vezethetők vissza. Az okok pontosabb feltárására további vizsgálatokra van szükség.
Papp ZK, Szmirnov G, Csomó K, Iványi A, Joób-Fancsaly Á: Az életkor szerepének retrospektív vizsgálata a bölcsességfogak eltávolításában. Fogorvosi Szemle 2020; 113: 116-122.
Vizsgálatunk célja az volt, hogy nemzetközi eredményekkel összehasonlítsuk a bölcsességfogak klinikánkon folyó eltávolításának időpontját. Adataink 10 év munkáját, a 2010–2019 közötti időszakot fedik át. A fent nevezett időszakban 5 és 95 év közötti pácienseknél összesen 23 305 bölcsességfogat távolítottunk el. A kapott adatokat összehasonlítottuk a nemzetközi adatokkal is. Azt találtuk, hogy nők esetében jóval gyakrabban (61,5%) végeztünk bölcsességfog-eltávolítást, mint férfiaknál (38,5%), ellentétben a külföldi adatokkal [25]. Az esetek majdnem kétharmadában (60,7%) alsó bölcsességfogat távolítottunk el. Mind az alsó, mind a felső bölcsességfogak esetében a 24 éves kor volt az eltávolítás legjellemzőbb időpontja. Életkor szerinti összehasonlításban nem találtunk szignifikáns különbséget sem az alsó és felső bölcsességfogak eltávolításai esetében (p = 0,412), sem a négy különböző kvadránsban végzett beavatkozások között (p = 0,117). Az adatgyűjtés és a klinikai kódrendszer heterogenitása miatt a pontos diagnózisról és a fogeltávolítás módjáról (egyszerű fogeltávolítás vagy sebészi úton történő fogeltávolítás) statisztikailag elemezhető adathalmaz nem állt rendelkezésünkre.
Pénzes D, Simon F, Mijiritsky E, Németh O, Kivovics M. A Modified Ridge Splitting Technique Using Autogenous Bone Blocks-A Case Series. Materials (Basel). 2020 Sep 11;13(18):4036. doi: 10.3390/ma13184036.
Background: Alveolar atrophy following tooth loss is a common limitation of rehabilitation with dental implant born prostheses. Ridge splitting is a well-documented surgical method to restore the width of the alveolar ridge prior to implant placement. The aim of this case series is to present a novel approach to ridge expansion using only autogenous bone blocks. Methods: Patients with Kennedy Class I. and II. mandibles with insufficient bone width were included in this study. Ridge splitting was carried out with the use of a piezoelectric surgery device by preparing osteotomies and after mobilization of the buccal cortical by placing an autologous bone block harvested from the retromolar region as a spacer between the buccal and lingual cortical plates. Block-grafts were stabilized by osteosynthesis screws. Implant placement was carried out after a 3-month healing period. A total of 13 implants were placed in seven augmented sites of six patients. Results: Upon re-entry, all sites healed uneventfully. Mean ridge width gain was 2.86 mm, range: 2.0-5.0 mm. Conclusions: Clinical results of our study show that the modified ridge splitting technique is a safe and predictable method to restore width of the alveolar ridge prior to implant placement.
Révész M, Oberna F, Remenár É, Takácsi-Nagy Z. A retropharyngealis nyirokcsomóáttétek klinikai jelentősége [Clinical importance of retropharyngeal lymph node metastases]. Orv Hetil. 2021; 162(25):997-1003. doi: 10.1556/650.2021.32063.
A retropharyngealis nyirokcsomóáttétek incidenciája a primer fej-nyaki daganat lokalizációjától függ. Leggyakrabban az előrehaladott vagy recidív nasopharynx-carcinomák esetén fordul elő, de III–IV. stádiumú oro- és hypopharynxtumo-rok esetén is megjelenhetnek. Non-nasopharyngealis primer tumoroknál a manifesztációjuk kedvezőtlen prognosztikai faktornak tekinthető, melynek hátterében a diagnosztikus nehézség miatti késői detektálás, a kifejezetten nehéz sebészi eltávolíthatóság, valamint az agresszív biológiai viselkedés állhat. Az esetismertetésünkben bemutatásra kerülő, 58 éves betegünknél bal oldali elülső szájfenéki primer tumort diagnosztizáltunk azonos oldali nyaki és retropharyngealis nyi-rokcsomó-metastasissal, mely a nemzetközi irodalom alapján extrém raritás, incidenciája kevesebb mint 1%. A retropha-ryngealis nyirokcsomók diagnosztikájában a lokalizáció miatt a képalkotóknak jut hangsúlyosabb szerep. Elhelyezkedé-sük nemcsak diagnosztikus, hanem sebésztechnikai kihívást is jelentenek az életfontosságú anatómiai képletek közelsége, illetve a szűk feltárási viszonyok miatt. Ilyenformán ezek a műtétek csak intenzív osztályos háttérrel és kellő jártassággal rendelkező centrumokban végezhetők. Az alapvetően rossz prognózist a korai diagnózis és a multimodális terápia ked-vezően befolyásolja. Esetünkben a komplex kezeléssel (sebészi terápia és posztoperatív radiokemoterápia) sikerült lokoregionális tumormentességet elérni, és ezzel a teljes és a betegségmentes túlélési időt növelni.
Romsics L, Segatto A, Boa K, Becsei R, Rózsa N, Párkányi L, Pinke I, Piffkó J, Segatto E. Patterns of Facial Profile Preference in a Large Sample of Dental Students: A Cross-Sectional Study. Int J Environ Res Public Health. 2021; 18(16):8554. doi: 10.3390/ijerph18168554.
The objective of this study was to explore dental students’ facial profile preferences in a large sample of students. Nine hundred and nineteen dental students of four dental schools were involved. As part of a larger study on dentofacial esthetics, six photo series consisting of one unaltered and four altered variants of the same female profile were distributed among the students. The altered features were ones that are esthetically significant according to the literature. The students had to indicate the photo in each series that they preferred. The data were analyzed in a regression model in which preference in the given photo series was the dependent variable and gender, grade of studies, and dental school were the factors. Eight hundred and sixty-one students (93.7%) responded. Gender and dental school were not associated with the observed preferences, but the grade of studies was associated for three of the modified parameters: chin prominence, the sagittal position of the maxillary dental arch, and the simultaneous modification of the prominence of the chin and the nose. This study has confirmed several earlier observations, and new observations have also been made. We have demonstrated that the anteroposterior position of the maxillary incisors may be an important determinant of profile esthetics, even if this position does not influence the situation of the soft tissues and if the forehead cannot be used as a reference. We have also shown that the harmony between the nose and the chin overrides the importance of their individual dimensions.
Sass T, Piffkó J, Oberna F. Vertical mandibular bone augmentation by the osteodistraction of the transplanted fibula free flap: A case series with long-term follow-up. J Craniomaxillofac Surg. 2021 Jun 23. doi: 10.1016/j.jcms.2021.06.014.
Vertical augmentation of the mandible to prepare dental implant therapy is still a challenge, especially with large mandible defects. Reconstruction with fibula free flap is a regularly applied approach in such cases, but it does not always yield optimal results: the resulting crestal height might differ significantly from the crestal height of the patient’s intact bone, which makes esthetic and functional rehabilitation difficult. Osteodistraction of the integrated flap is a known but rarely discussed approach where the already integrated flap undergoes additional distraction. Through the four cases reported here, we would like to demonstrate that the osteodistraction of the transplanted fibula free flap is a useful and efficient method of secondary augmentation for cases where the flap itself fails to produce the desired crestal height, and no other method is applicable. The cases show that the method allows outcomes that are highly satisfactory, both in the functional and esthetic sense.
Sass T, Bálint G, Koffol T, Janovszky Á, Piffkó J, Oberna F. A mandibula és a maxilla vertikális csonthiányainak autológ csontblokkal végzett augmentációja. Orv Hetil. 2022 Apr 3;163(14):558-563. doi: 10.1556/650.2022.32413.
Összefoglaló. Bevezetés: A fogmedernyúlvány vertikális augmentációja implantátumon elhorgonyzott protetikai rehabilitáció céljából jól ismert eljárás. A szakirodalomban a fogmedernyúlvány szájüreg felé történő vertikális felépítése során a szövődmények előfordulása és a csontfelszívódás kockázata emelkedettebb a lateralis fogmedernyúlvány felépítésénél, illetve a sinuselevatiónál tapasztaltakhoz képest. Célkitűzés: Retrospektíven vizsgáltuk a vertikális augmentáció sikerességét a felépített csont stabilitása és az esetleges szövődmények szempontjából. Módszer: 186, monokortikális csontaugmentációval ellátott betegünk dokumentációját tekintettük át és szűkítettük két csoportra. Az egyik csoportba azokat a betegeket soroltuk, akik esetében a vertikális augmentációt a sinus maxillaris nyálkahártyájának emelésével végeztük, a másik csoportba azokat a betegeket választottuk be, akiknél a fogmedernyúlvány vertikális emelése a szájüreg felé történt monocorticalis csontblokk átültetésével. Mindkét csoportba olyan a betegek kerültek, akiknél legalább 3 éves, röntgenfelvétellel alátámasztott klinikai után követési dokumentáció állt rendelkezésre. A panorámaröntgen-felvételeken az implantátumok körül kialakult csontfelszívódás mértékét vizsgáltuk, a klinikai feljegyzésekből pedig az implantátum körüli lágy szövetek állapotáról és az esetleges szövődményekről tájékozódtunk. Eredmények: A sinus maxillaris nyálkahártyájának emelésével elért augmentáció során az implantátum csúcsánál, illetve a nyaki területen 11 esetből 8-ban nem észleltünk csontfelszívódást (72%). A fennmaradó 3 esetben összesen 3 implantátum volt érintett, ami a beültetett 36 implantátum 8%-a. Tehát a beültetett összes implantátum 92%-át nem érintette csontfelszívódás. A fogmedernyúlvány szájüreg felé történő vertikális augmentációja során az esetek 46%-ában nem tapasztaltunk csontfelszívódást, ami az implantátumokra vonatkoztatva 24% volt. Implantátumvesztés egyik csoportban sem történt, szövődmény sem volt észlelhető. Következtetés: A szájüreg felé történt vertikális csontfelépítés a nyaki reszorpció szempontjából vizsgálatunkban emelkedett kockázattal járt, azonban gyulladást, implantátumvesztést hosszú követési idő alatt sem észleltünk. Orv Hetil. 2022; 163(14): 558-563.
Sass T, Piffkó J, Braunitzer G, Oberna F. Esthetic and functional reconstruction of large mandibular defects using free fibula flap and implant-retained prosthetics – a case series with long-term follow-up. Head Face Med. 2021 Oct 20;17(1):43. doi: 10.1186/s13005-021-00297-9.
Background: The reconstructive and rehabilitative management of large mandibular defects with basal continuity is challenging in many respects, especially in the vertical dimension. The free fibula flap is an under-utilised but efficient approach in this indication. The aim of this case series is to demonstrate its use and long-term success.
Case presentation: Three cases are presented, where the patient had a large bone defect (at least 5 cm in length and 1 cm in the vertical dimension), but the continuity of the mandible was maintained. Two cases were related to pathological fracture and one was a large defect due to oncological surgery. Vertical augmentation with free microvascularised fibula flap was carried out, followed by implant-retained prosthetic therapy. Clinical status has been followed up for 5 to 6 years, with special attention to the condition of the peri-implant tissues and any radiographically detectable alterations or complications. No complications occurred during the follow-up. Function and esthetics have remained unchanged throughout.
Conclusions: Free microvascularised fibula flap reconstruction combined with implant-retained prosthetics allows a lasting functional and esthetic solution in the discussed indication.
Keywords: Case report; Free fibula flap; Implant-retained prosthetics; Mandibular defect; Reconstructive surgery.
Simonffy L, Minya F, Trimmel B, Lacza Z, Dobo-Nagy C. Albumin-Impregnated Allograft Filling of Surgical Extraction Sockets Achieves Better Bone Remodeling Than Filling with Either Blood Clot or Bovine Xenograft. Int J Oral Maxillofac Implants. 2020 Mar/Apr;35(2):297-304. doi: 10.11607/jomi.7554.
Purpose: The goal of this study was to compare bone graft materials in mandibular third molar extraction sockets and to monitor bone remodeling and complications. Materials and methods: Patients with bilateral, impacted mandibular third molars were involved. Twenty-four patients were planned to be randomly assigned to three possible treatments: (1) the control sockets were left empty; (2) the socket was filled with bovine xenograft (Bio-Oss); or (3) the socket was filled with albumin-impregnated bone allograft (BoneAlbumin). Postoperative pain during the first week was determined with the visual analog scale. Cone beam computed tomography (CBCT) images were taken at 6 and 12 weeks and 1 year postoperatively for micromorphologic analysis and measurement of pocket depth at the second molar. Patients and image analyses were blinded toward the treatment group (randomized double-blind split-mouth design). Results: Postoperative pain was lowest in the allograft group (control: 5.06 ± 0.53; xenograft: 5.85 ± 0.42; allograft: 3.94 ± 0.52; P < .05). At weeks 6 and 12, early signs of remodeling were observed in the allograft group and the controls, while bone xenograft was still demarcated from the host bone. The 1-year CBCT images showed complete remodeling and integration of allograft with natural trabecular structure, while the xenograft particles were still visible. Support for the second molar was significantly better, as evidenced by less deep and prevalent pockets in the allograft-filled group compared with the controls (P = .017). Conclusion: Filling an extraction socket with albumin-integrated allografts provides superior bone regeneration compared to either native bone buildup or xenograft application or socket regeneration without bone grafting.
Soós B, Janovics K, Tóth Á, Di Nardo MD, Szalma J. Association Between Third Molar Impaction Status and Angle or Condylar Fractures of the Mandible: A Retrospective Analysis. J Oral Maxillofac Surg. 2020; 78(7):1162.e1-1162.e8. doi: 10.1016/j.joms.2020.02.005.
Purpose: The aim of our study was to evaluate the correlations between mandibular third molar impaction status and mandibular angle and condylar fractures. Materials And Methods: This retrospective cross-sectional study included patients with unilateral and isolated angle or condylar fractures. Patient records and panoramic radiographs were evaluated. The predictor variables included the presence, impaction status (Pell and Gregory [P&G] classification), and angulation (Winter classification) of the third molar. The outcome variable was the type of fracture, whereas other predictor variables included demographic factors such as age, gender, and fracture etiology. Bivariate (χ2 test) and logistic regression analyses were conducted to estimate the associations between variables and the outcome. Results: The sample was composed of 164 angle fracture (mean age, 31.6 ± 12.3 years; 83.5% male) and 115 condylar fracture (mean age, 41.9 ± 16.8 years; 76.5% male) patients. A third molar was present in 72.6% of the angle fracture group and 54.8% of the condylar fracture group (P = .002). Deep impactions (classes IC, IIC, IIIB, and IIIC) exhibited an odds ratio (OR) of 3.60 for angle fractures (P < .001). No association was found between tooth angulations and the type of fracture. According to logistic regression analysis, older age (adjusted OR, 1.05; 95% confidence interval [CI], 1.03 to 1.07), P&G class I impaction (OR, 1.86; 95% CI, 1.09 to 3.20), and P&G class A impaction (OR, 1.91; 95% CI, 1.12 to 3.24) were significantly associated with condylar fractures whereas the presence of a third molar (OR, 0.46; 95% CI, 0.28 to 0.76) or P&G class B impaction (OR, 0.287; 95% CI, 0.12 to 0.69) was associated with angular fractures. Conclusions: P&G class II or III and class B impaction status was significantly associated with angle fractures, whereas missing or fully erupted (class IA) third molars significantly correlated with condylar fractures.
Soós B, Janovics K, Tóth Á, Szalma J. A bölcsességfog és az occlusio szerepének vizsgálata
a mandibulaangulus és -condylus töréseiben. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1166–1174.
Bevezetés és célkitűzés:Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunk célja az occlusiós megtámasztás és az alsó bölcsességfog szerepének vizsgálata volt az angulus- és condylustöréseknél.
Módszer és eredmények: Egyoldali, izolált angulus- vagy condylustörött betegeket vizsgáltunk. Az adatgyűjtés betegkartonok és panoráma-röntgenfelvételek segítségével történt. Vizsgálatunkban az elsődleges prediktor változó az occlusiós megtámasztás minősége, a másodlagos prediktor a bölcsességfog jelenléte vagy hiánya volt. A kimeneti változó a törés típusa, illetve az egyéb prediktorok a demográfiai adatok voltak. A prediktorok és a kimeneti változók közti összefüggéseket khi-négyzet-teszttel és logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. Az angulustörött csoportot 43 (átlagéletkor: 29,9 ± 12,8 év; 98,4% férfi), míg a condylustörött csoportot 37 beteg (átlagéletkor: 46,8 ± 20,2 év; 62,2% férfi) alkotta. Angulustörés esetén 81,4%-ban, míg condylustörés esetén 51,3%-ban láttunk kétoldali occlusiós megtámasztást (p<0,001). Kétoldali occlusiós megtámasztás esetén az angulustörés esélyhányadosa 4,2 volt (p<0,006). Az angulustörések 86%-ában, a condylustörések 43,2%-ában volt jelen bölcsességfog a törés oldalán (p<0,001). Azonos oldali bölcsességfog jelenléte esetén az angulustörés esélye a 8,1-szeresére emelkedett (p<0,001). Amennyiben kétoldali occlusiós megtámasztás és törésoldali bölcsességfog is jelen volt, az angulustörés esélye a 15,9-szeresére nőtt (p<0,001). Következtetés:Az occlusiós megtámasztás és a bölcsességfog együttes és külön-külön való jelenléte is egyértelműen fokozta az angulustörés, és csökkentette a condylustörés rizikóját, míg hiányuk a condylustörés rizikóját fokozta, és az angulustörés esélyét csökkentette.
Szalma J, Janovics K, Pacheco A, Kaszás B, Lempel E: Pre-eruptive intracoronal resorption in “high-risk” impacted third molars: A report of four cases. Journal of Cranio-Maxillofacial Surgery, 2022, EPUB. https://doi.org/10.1016/j.jcms.2022.09.004.
Pre-eruptive intracoronal resorption (PEIR) is usually an incidental finding as a radiolucent lesion within the coronal dentin of unerupted teeth. Through the four cases reported here, authors would demonstrate deeply impacted “high-risk” third molars with PEIR defects, showing an increased risk of inferior alveolar nerve (IAN) injury. However, follow-up or coronectomy may eliminate or reduce the risk of neurosensory disturbances, in case of PEIR lesions this can be contradictory due to the unpredictable reactions of the third molar’s pulp. Cases show the important role of preoperative imaging in the diagnostics and management of deeply impacted PEIR third molars and highlight the need for investigations regarding coronectomy in such cases.
Szalma J, Vajta L, Lovász BV, Kiss Cs, Soós B, Lempel E. Identification of Specific Panoramic High-Risk Signs in Impacted Third Molar Cases in Which Cone Beam Computed Tomography Changes the Treatment Decision. J Oral Maxillofac Surg. 2020; 78(7):1061-1070. doi: 10.1016/j.joms.2020.03.012.
Purpose: The aim of this study was to investigate the treatment decisions of oral surgeons in the management of impacted lower third molars (M3) according to panoramic radiography (PR) and cone beam computed tomography (CBCT) risk analysis. Materials And Methods: Ten surgeons analyzed 40 deliberately selected M3 cases showing one or more panoramic high-risk signs: 1) darkening of the root, 2) interruption of the white line, 3) diversion of the inferior alveolar canal (IAC), 4) narrowing of the IAC, and 5) two or more signs occurring simultaneously (including darkening and/or interruption of the IAC). After evaluating the PR images, the observers analyzed the patients’ CBCT images. The treatment decision (extraction vs. coronectomy) and surgical technique (number of planned tooth sections) were recorded. Results: Direct contact between the M3 and IAC, together with narrowing and/or fenestration of the IAC in the CBCT coronal slices, were observed most frequently when two or more panoramic signs were seen simultaneously in the PR images (odds ratio [OR]:7.2, p=0.021). CBCT findings led to a significant decrease in the number of coronectomy decisions (23% vs. 14.5%, p=0.002), which was most prominent in the groups showing panoramic signs of darkening (~50%, p=0.007) and narrowing (~66%, p=0.044). A significant number of extraction decisions were modified to coronectomy when two or more panoramic signs occurred together (OR: 7.9, p<0.001). However, there were no significant differences regarding the number of planned hypothetical tooth sections. Conclusions: The results showed that the surgeons’ confidence in treatment decision increased after CBCT imaging, resulting in lesser number of coronectomy decisions. CBCT information that changed a previous coronectomy decision to extraction was most frequently observed in cases presenting darkening and narrowing PR signs. The chance of changing an extraction decision to a coronectomy decision after evaluating the patient’s CBCT images was the highest when two or more PR signs were observed simultaneously.
Szentpéteri S, Restár L, Németh Z, Vaszilkó M. A gyógyszer okozta állcsontnekrózis prognózisát befolyásoló faktorok. Orv Hetil. 2020; 161(8):283-289. doi: 10.1556/650.2019.31621.
Bevezetés: A gyógyszer okozta állcsontnekrózis (MRONJ) prognózisában szerepet játszó lehetséges rizikófaktorok – az egyes faktorok esetében kapott eltérő eredmények miatt – továbbra is kutatások tárgyát képezik. Célkitűzés: Munkánk során a MRONJ prognózisában szerepet játszó lehetséges rizikófaktorokat vizsgáltuk. Módszer: Kutatásunkba a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján 2006 júniusa és 2013 novembere közötti időszakban MRONJ miatt sebészi terápiával kezelt pácienseket vontuk be, minden egyéb beválogatási kritérium nélkül. A megbetegedés prognózisát a stádiumjavulás, a gyógyulás és a relapsusráta alapján vizsgáltuk. Az utánkövetési idő minden beteg esetében minimum 5 év volt. Statisztikai analízis: Eredményeink kiértékelését a Fisher-féle egzakt teszt, a Mann–Whitney-teszt, a Kruskal–Wallis-próba és a khi-négyzet-teszt segítségével végeztük. Szignifikáns eredménynek fogadtuk el, ha a p<0,05 volt. A kiértékeléshez az SPSS Statistics 22.0 programot használtuk. Eredmények: Az első találkozáskor rögzített stádium szignifikánsan rontotta a megbetegedés prognózisát (p = 0,009). A diabetes mellitusban szenvedő betegek relapsusrátája a cukorbetegséggel nem rendelkezőkhöz viszonyítva szignifikánsan magasabb (p = 0,050). A relapsusráta tekintetében az ösztrogénellenes terápiában részesült betegek és a hormonkezelést nem kapott betegek közötti összefüggés szignifikáns (p = 0,036). A mandibulán kialakult nekrózisok prognózisa szignifikánsan rosszabb (p = 0,003), mintha a maxillában alakultak volna ki. Vizsgálati eredményeink a nem, az életkor, a biszfoszfonát adagolási formája, a nekrózist megelőző invazív szájüregi beavatkozások, valamint a kemoterápiás és szteroidkezelés esetében nem mutattak statisztikailag igazolható összefüggést a megbetegedés prognózisával. Következtetés: A kutatásunk során vizsgált tényezők közül a MRONJ prognózisát a diagnosztizáláskor észlelt stádium, az állcsont-lokalizáció, a kísérő betegségként fennálló diabetes mellitus, a biszfoszfonátterápia mellett alkalmazott ösztrogénellenes terápia befolyásolja.
Szentpeteri S, Schmidt L, Restar L, Csaki G, Szabo G, Vaszilko M. The Effect of Platelet-Rich Fibrin Membrane in Surgical Therapy of Medication-Related Osteonecrosis of the Jaw. J Oral Maxillofac Surg. 2020; 78(5):738-748. doi: 10.1016/j.joms.2019.12.008.
Purpose: We examined the effect of the membranous form of platelet-rich fibrin (PRF) on patients with medication-related osteonecrosis of the jaw. Materials And Methods: Our study included patients who underwent an operation because of second- or third-stage osteonecrosis of the jaw induced by antiresorptive therapy. The diagnosis of medication-related osteonecrosis of the jaw was based on the 2009 and 2014 recommendations of the American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons. On the basis of the duration of treatment, we divided our patients into 2 groups. Patients in the first group (Gr1) underwent traditional surgical therapy between 2009 and 2014, whereas patients in the second group (Gr2) underwent PRF membrane-supplemented operations between 2015 and 2017. Outcomes were assessed based on patient recovery, stage improvement, and relapse rate. The follow-up period was a minimum of 1 year. Results: Our study included 101 patients: 73 in Gr1 and 28 in Gr2. The results in Gr2 were significantly better than those in Gr1: recovery (P = .022), stage improvement (P = .005), and relapse rate (P < .001). Conclusions: In Gr2, significantly better results were achieved in terms of stage improvement, recovery, and relapse rate than in Gr1.
Szmirnova I, Szmirnov G, Rencz F, Szabó Á, Trimmel B, Németh Z, Szabó G. Értelmi sérültek fogászati állapotának felmérése [Dental survey of the mentally disabled patients]. Orv Hetil. 2021 Oct 17;162(42):1698-1702. Hungarian. doi: 10.1556/650.2021.32215.
Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon 100 000 olyan értelmi sérült él, akik speciális ellátásra szorulnak. Előzőleg beszámoltunk az akut fogászati ellátás eredményeiről és problémáiról. Ahhoz azonban, hogy a teljes fogászati rehabilitáció felé lépéseket lehessen tenni, ismerni kell az ilyen betegek fogászati állapotát. Célkitűzés: Statisztikailag releváns, nagyobb beteganyagon felmérni az értelmi sérült betegek fogászati állapotát, összehasonlítva mind az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek (főleg testi fogyatékosok), mind az általános populáció adataival. Módszer: A fogászati állapot felmérésére két betegcsoport állt rendelkezésünkre. Összesen 325 beteg statusát rögzítettük. A vizsgáltakat 3 csoportba osztottuk: enyhe (36), közepes (247) és súlyos (42) értelmi sérültek. Az értelmi sérült betegek fogászati állapotát DMF-T-indexszel mértük, és összehasonlítottuk az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek és az általános populáció adataival is. Eredmények: A 325 szellemi sérült össz-DMF-T-indexének átlaga ± szórás: 11,04 ± 7,35; a carieses fogak számának átlaga: D = 3,66 ± 4,61; a hiányzó fogak számának átlaga: M = 5,22 ± 5,74. A fogmegtartó kezelés minimális volt: átlag F = 2,16 ± 3,12. Azoknak az értelmi sérülteknek, akik intézetben élnek, rosszabb a fogazati állapotuk, mint azoknak, akik családban vannak. Következtetések: Az eredményekből látszik, hogy az értelmi sérültek fogai elhanyagoltabbak, mint a normálpopuláció esetében. A DMF-T-index önmagában nem tükrözi ezeket a magállapításokat, csak akkor, ha szétbontva vizsgáljuk az adatokat. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1698-1702.
Takácsi-Nagy Z, Ferenczi Ö, Major T, Akiyama H, Fröhlich G, Oberna F, Révész M, Poósz M, Polgár C. Results of sole postoperative interstitial, high-dose-rate brachytherapy of T1-2 tongue tumours. Strahlenther Onkol. 2022 Sep;198(9):812-819. doi: 10.1007/s00066-022-01901-w.
Purpose: To describe the results of treating tongue cancer patients with single postoperative interstitial, high-dose-rate (HDR) brachytherapy (BT) after resection.
Methods: Between January 1998 and April 2019, 45 patients with squamous cell histology, stage T1-2N0-1M0 tongue tumours were treated by surgery followed by a single HDR BT in case of negative prognostic factors (close or positive surgical margin, lymphovascular and/or perineural invasion). The average dose was 29 Gy (range: 10-45 Gy) and rigid metal needles were used in 11 (24%) and flexible plastic catheters in 34 cases (76%). Survival parameters, toxicities and the prognostic factors influencing survival were analysed.
Results: During a mean follow-up of 103 months (range: 16-260 months) for surviving patients, the 10-year local and regional control (LC, RC), overall survival (OS), and disease-specific survival (DSS) probabilities were 85, 73, 34 and 63%, respectively. The incidence of local grade 1, 2 and 3 mucositis was 23, 73 and 4%, respectively. As a serious (grade 4), late side effect, soft tissue necrosis developed in 3 cases (7%). In a univariate analysis, there was a significant correlation between lymphovascular invasion and RC (p = 0.0118) as well as cervical recurrence and DSS (p < 0.0001).
Conclusion: Sole postoperative HDR brachytherapy can be an effective method in case of negative prognostic factors in the treatment of early, resectable tongue tumours. Comparing the results of patients treated with postoperative BT to those who were managed with surgery or BT alone known from the literature, a slightly more favourable LC can be achieved with the combination therapy, demonstrating the potential compensating effect of BT on adverse prognostic factors, while the developing severe, grade 4 toxicity rate remains low.
Keywords: Brachytherapy; High-dose-rate; Postoperative treatment; Survival; Tongue neoplasms.
Trimmel B, Gede N, Hegyi P, Szakács Z, Mezey GA, Varga E, Kivovics M, Hanák L, Rumbus Z, Szabó G. Relative performance of various biomaterials used for maxillary sinus augmentation: A Bayesian network meta-analysis. Clin Oral Implants Res. 2021 Feb;32(2):135-153. doi: 10.1111/clr.13690.
Objectives: To assess the histomorphometric outcomes obtained in randomized clinical trials (RCTs) with different biomaterials used for maxillary sinus augmentation (MSA). Materials and methods: A search of the existing medical literature until October 1, 2019, was performed. Inclusion criteria were (a) RCTs assessing a two-stage MSA from the lateral approach using autologous bone or biomaterials for grafting and (b) reported histomorphometric outcomes based on crestal bone core biopsy samples. The Bayesian method was used to perform pairwise meta-analyses and network meta-analysis (NMA). The primary outcome, the new bone percentage (NB %), was calculated as mean differences with 95% credible intervals. The interventions were ranked by their posterior probability by calculating the surface under the cumulative ranking curve values. Results: Thirty-four RCTs (842 MSAs) were included in the analysis with a normal healing period (5-8 months). All comparisons were presented in a league table. On the basis of the ranking probability, the most effective bone grafting material for NB% was bovine xenograft + bone marrow concentrate (BMC) (81%), followed by bovine xenograft + platelet-rich plasma (PRP) (77%), bioactive glass ceramic + autologous bone 1:1 (70%), nanocrystalline hydroxyapatite in silica gel (70%), and bioactive glass ceramic (70%). Autologous bone graft alone took the twelfth position with 57%. Conclusion: Within the limitations of the present NMA, the analysis did not confirm autologous bone alone as the gold standard for MSA and showed superiority of composite grafts such as bovine xenograft + BMC after 5-8 months of healing.
Trimmel B, Gyulai-Gaál S, Kivovics M, Jákob NP, Hegedűs C, Szabó BT, Dobó-Nagy C, Szabó G. Evaluation of the Histomorphometric and Micromorphometric Performance of a Serum Albumin-Coated Bone Allograft Combined with A-PRF for Early and Conventional Healing Protocols after Maxillary Sinus Augmentation: A Randomized Clinical Trial. Materials (Basel). 2021; 14(7):1810. doi: 10.3390/ma14071810.
The aim of this study was to compare the microarchitecture of augmented bone following maxillary sinus augmentation (MSA) after healing periods of 3 (test) and 6 (control) months using the combination of advanced platelet-rich fibrin (A-PRF) and a serum albumin-coated bone allograft (SACBA). Twenty-six patients with 30 surgical sites who required two-stage MSA were enrolled and grafted with the combination of A-PRF and SACBAs. The surgical sites were randomly allocated to the test or control group. During implant site preparation, 17 bone core biopsy samples were collected from each study group for histological, histomorphometric and micromorphometric analysis. Resonance frequency analysis was performed at the time of implant placement and 6, 8, 10, and 12 weeks postoperatively. The percentage of newly formed bone was 44.89 ± 9.49% in the test group and 39.75 ± 8.15% in the control group (p = 0.100). The results of the µCT analysis showed no significant differences in morphometric parameters between the study groups. The implant stability quotient was not significantly different between the two groups at 10 and 12 weeks postoperatively. Based on these findings, the total treatment time may be reduced by 3 months with the use of A-PRF and SACBAs for two-stage MSA.
Varga E Jr, Antal M, Major L, Kiscsatári R, Braunitzer G, Piffkó J. Guidance means accuracy: A randomized clinical trial on freehand versus guided dental implantation. Clin Oral Implants Res. 2020 Jan 20. doi: 10.1111/clr.13578.
OBJECTIVES: A RANDOMIZED CLINICAL TRIAL WAS CONDUCTED TO COMPARE ALL THREE KNOWN STATIC GUIDED SURGERY PROTOCOLS (PILOT, PARTIAL, AND FULL) WITH EACH OTHER AND WITH FREEHAND SURGERY IN TERMS OF ACCURACY, UNDER THE SAME CONDITIONS. MATERIAL AND METHODS: A TOTAL OF 207 IMPLANTS OF THE SAME BRAND AND TYPE WERE PLACED IN 101 PARTIALLY EDENTULOUS VOLUNTEERS IN NEED OF IMPLANTATION IN THE MANDIBLE OR MAXILLA OR BOTH. ALL CASES WERE DIGITALLY PLANNED, AND THE COMPARISON OF THE PLANNED AND ACTUAL IMPLANT POSITIONS WAS PERFORMED USING A MEDICAL IMAGE ANALYSIS SOFTWARE WITH DEDICATED ALGORITHMS. THE PRIMARY OUTCOME VARIABLE WAS ANGULAR DEVIATION (AD, DEGREES). THE SECONDARY OUTCOME VARIABLES WERE CORONAL GLOBAL DEVIATION (CGD, MM), APICAL GLOBAL DEVIATION (AGD, MM), AND VOXEL OVERLAP (VO, %). RESULTS: AD SHOWED STEPWISE IMPROVEMENT IN SIGNIFICANT STEPS AS THE AMOUNT OF GUIDANCE INCREASED. THE HIGHEST MEAN AD (7.03° ± 3.44) WAS OBTAINED BY FREEHAND SURGERY AND THE LOWEST BY FULLY GUIDED SURGERY (3.04° ± 1.51). AS FOR THE SECONDARY OUTCOME VARIABLES, ALL GUIDED PROTOCOLS TURNED OUT TO BE SIGNIFICANTLY SUPERIOR TO FREEHAND SURGERY, BUT THEY WERE NOT ALWAYS SIGNIFICANTLY DIFFERENT FROM EACH OTHER. CONCLUSIONS: AS FOR THE COMPARISON THAT THIS STUDY SOUGHT TO PERFORM, IT CAN BE SAID THAT THE STATIC GUIDED APPROACH SIGNIFICANTLY IMPROVES THE ACCURACY OF DENTAL IMPLANT SURGERY AS COMPARED TO FREEHAND SURGERY. FURTHERMORE, THE RESULTS SUGGEST THAT ANY DEGREE OF GUIDANCE YIELDS BETTER RESULTS THAN FREEHAND SURGERY AND THAT INCREASING THE LEVEL OF GUIDANCE INCREASES ACCURACY.
Vegh A, Banyai D, Ujpal M, Somogyi KS, Biczo Z, Kammerhofer G, Nemeth Z, Hermann P, Payer M, Vegh D. Prevalence of Diabetes and Impaired Fasting Glycemia in Patients With Oral Cancer: A Retrospective Study in Hungary. Anticancer Res. 2022 Jan;42(1):109-113. doi: 10.21873/anticanres.15464.
Background/aim: Diabetes mellitus (DM) is one of the most common chronic metabolic disorders. Our research aimed to demonstrate the relationship between DM and oral cancer.
Patients and methods: We pursued a retrospective research study in Hungary between January 2019 and December 2020. We investigated 597 inpatient records and compared them to the results of our previous studies (1998-2002 and 2012-2015).
Results: The frequency of patients with DM in the oral cancer group is 2.45 times higher today than 20 years ago. The prevalence rate of DM and oral malignancies increased from 14.6% to 35.8%. In the oral cancer group, 54.4% of the patients had elevated blood glucose levels and of these, 61.1% of them had type 2 diabetes, 34.2% had impaired fasting glycemia, and only 4.7% had type 1 diabetes. We observed that 45.3% of them were smokers. Of those whose blood sugar levels were under 6.1 mmol/l, the mean body mass index was 25.33 [standard deviation (SD)=±4.5; range=15.57-39.84], while among patients with DM, it was 26.92 (SD=±5.8; range=18.36-44.08).
Conclusion: It may be necessary to continuously monitor the patient’s blood sugar level to maintain euglycemic levels when managing patients with malignant oral lesions.
Keywords: Diabetes; impaired fasting glycemia; oral cancer; public health; smoking.
Vegh A, Vegh D, Banyai D, Kammerhofer G, Biczo Z, Voros B, Ujpal M, Peña-Cardelles JF, Yonel Z, Joob-Fancsaly A, Hermann P, Nemeth Z. Point-of-care HbA1c Measurements in Oral Cancer and Control Patients in Hungary. In Vivo. 2022 Sep-Oct;36(5):2248-2254. doi: 10.21873/invivo.12952.
Background/aim: This study aimed to investigate the link between preoperative glycated hemoglobin (HbA1c) levels and oral cancer patients and diabetes mellitus (DM). We aimed to highlight the importance of point-of-care HbA1c measurements in oral cancer patients.
Patients and methods: A total of 214 patients were admitted to the Department of Inpatient Care at Semmelweis University’s Department of Oromaxillofacial Surgery and Stomatology between 1 September 2020 and 21 May 2021; individuals, who had undergone maxillofacial surgery under general anesthesia, were included in the study.
Results: There was a significant difference between the oral cancer group and the control group in terms of smoking (p=0.009) and alcohol intake (p=0.003). There was no statistically significant difference regarding sex (p=0.132) and DM (p=0.147) between the two groups. The tumor group had an 8.52% greater prevalence of DM, which was not significant. In the oral cancer group, twenty individuals (17.69%) had a higher HbA1c level than the upper level of the optimal metabolic value (6.9%). Nine participants (8.91%) in the control group had an HbA1c value greater than 6.9%, which means that their metabolic level was poor. The oral cancer group did not have higher blood glucose levels than those of the control group.
Conclusion: No direct connection between high blood glucose levels and oral cancer was found. However, point-of-care HbA1c measurement can be a diagnostic tool to detect DM in the dental office.
Keywords: Diabetes mellitus; HbA1c; alcohol; hyperglycemia; oral cancer; smoking.
Vereb T, Augusztin LÉ, Seres L, Piffkó J. Transzplantált betegek fogorvosi-szájsebészeti ellátásának alapelvei [Principles of dental care of transplanted patients]. Orv Hetil. 2020 Sep;161(36):1506-1513. Hungarian. doi: 10.1556/650.2020.31828.
Bevezetés: Napjainkban egyre növekszik a sikeres szervátültetésen átesett páciensek száma. A transzplantációt követően alkalmazott immunszuppresszív terápiának, a korszerű peri- és posztoperatív ellátásnak köszönhetően a páciensek várható élettartama is jelentősen kitolódott. Ennek következtében a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során gyakrabban találkozhatunk ilyen betegekkel, jelen ismereteink szerint azonban jelenleg nem áll rendelkezésre széles körben elterjedt, magyar nyelvű kezelési irányelv. Célkitűzés: A 10 000. magyar szervtranszplantáció apropóján munkacsoportunk célul tűzte ki, hogy az egyre növekvő számú beteget érintő, a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során sokszor kihívást jelentő témakörben, a nemzetközi szakirodalmat áttekintve, jó gyakorlatokon és evidenciaalapú ellátási protokollokon nyugvó ajánlást ismertessünk a transzplantált betegek perioperatív fogorvosi-szájsebészeti ellátásáról. Anyag és módszer: A 2010. és 2019. év közötti, angol és magyar nyelvű szakirodalom áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el az említett témakörben. Eredmények: A nemzetközi irodalomban kevés és alacsony evidenciájú vizsgálat áll rendelkezésre. Ezeket áttekintve részletesen bemutatjuk a transzplantációt szükségessé tevő kórképek vonatkozó rizikófaktorait, a transzplantált betegek perioperatív, korai, illetve késői posztoperatív fogorvosi-szájsebészeti teendőit, és kitérünk a szervspecifikus megfontolásokra, valamint az alkalmazott gyógyszeres kezelés lehetséges szájüregi manifesztációira. Következtetés: Az élethosszig alkalmazott gyógyszeres kezelés, a mesterségesen gyengített immunológiai status fokozott figyelmet igényel az egészségügyi személyzettől a betegellátás során. A kezelőorvos és a fogorvos együttműködése nélkülözhetetlen a betegbiztonság fenntartása érdekében. A gyulladásos kórképek fokozott veszélyt jelenthetnek a páciensre, ezért a jó szájhigiéné fenntartása nélkülözhetetlen. A rendszeres fogorvosi kontroll, a korai felismerés és az adekvát terápia elengedhetetlen feltételei a hosszú távú szövődménymentes túlélésnek.
Vereb T, Boda K, Czakó L, Vaszilkó M, Fülöp G, Klenk G, Janovszky Á, Oberna F, Piffkó J, Seres L. Cloud-Based Multicenter Data Collection and Epidemiologic Analysis of Bisphosphonate-Related Osteonecrosis of the Jaws in a Central European Population. J Clin Med. 2020; 9(2). pii: E426. doi: 10.3390/jcm9020426.
Objective: Bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws is considered to be a rare but severe complication of bisphosphonate therapy. To understand this condition better, data collection is essential. Although the number of scientific papers about this subject is large, to date only a few multicenter reports have been published. Study Design: We present a novel cloud-based data collection system for the evaluation of the risk factors of bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws. Web-based questionnaire and database have been set up and made available to voluntary researchers and clinicians in oral and maxillofacial surgery in Hungary and Slovakia. Results: To date, fifteen colleagues from eight maxillofacial units have joined the study. Data of 180 patients have been recorded. Collected data were statistically analysed and evaluated from an epidemiological point of view. Conclusions: Authors consider cloud-based multicenter data collection a useful tool that allows for real-time collaboration between users, facilitates fast data entry and analysis, and thus considerably contributes to widening our knowledge of bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws.
Vereb T, Janovszky Á, Mucsi M, Piffkó J, Seres L. Aktualitások a gyógyszer okozta állcsontelhalás primer és szekunder prevenciójának stratégiájában az evidenciák és a nemzetközi ajánlások tükrében. Orv Hetil. 2020; 161(6): 214-223. doi: 10.1556/650.2020.31633.
Bevezetés: A multifaktoriális, nem teljesen tisztázott patomechanizmusú, gyógyszer okozta állcsontelhalás kezelése napjainkban is nagy kihívást jelent a maxillofacialis sebészek és fogorvosok, valamint az onkológiai és oszteológiai gyógyszert felíró kezelőorvosok számára. Célkitűzés: Közleményünkben célul tűztük ki, hogy az aktuális szakirodalom áttekintését követően bemutassuk a változásokat a gyógyszer okozta állcsontelhalások patogenezisének, rizikótényezőinek, klinikai megjelenési formáinak, illetve a megelőzési és az új terápiás lehetőségeknek a tekintetében. Az elérhető nemzetközi ajánlások összehasonlításán, a nem sebészi és a sebészi, valamint a stádiumspecifikus kezelési módok evidenciaalapú bemutatásán túl a különböző orvosi-fogorvosi diszciplinákat érintő specifikumok bemutatására is törekszünk. Módszer: Az elmúlt 5 évben – az egyre növekvő számú betegségorientált adatbázisnak köszönhetően – a szakirodalomban megnőtt a szisztematikus szakirodalmi áttekintések (systematic reviews), ajánlások és metaanalízisek száma; ezek áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el a kitűzött célok vonatkozásában. Eredmények: Az American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons munkacsoportjának legutóbbi ajánlása óta eltelt 4 évben is számos új gyógyszerhatástani csoport került a klinikusok látókörébe mint osteonecrosist indukáló potenciális ágens, így a betegség nómenklatúrája tovább cizellálódott, a betegcsoportok tovább specifikálódtak. A rizikóbetegek köre kiszélesedett, új betegpopulációknak (reumatológiai-oszteológiai betegek, immunszupprimáltak, transzplantáltak, új onkológiai ’target’ [célzott] terápiában részesülők) kell a súlyos mellékhatás kialakulásával számolniuk. Következtetés: Noha a betegcsoport kezelésében számos kérdés továbbra is nyitva áll, a korábbi empirikus kezelési formák helyett egyre erősebb evidenciákon alapuló, egyénspecifikus, stádiumadaptált terápiás megoldások körvonalazódnak.
Végh D; Bányai D; Végh Á; Szigeti V; Kovácsné Somogyi A; Géczi Z; Németh Zs; Hermann P; Ujpál M. Malignus szájüregi daganatok előfordulása diabeteses és kontrollbetegekben. Diabetologia Hungarica 2020; 28(1): 17-21.
Magyarország vezető szerepet tölt be a szájüregi rák morbiditási-mortalitási statisztikáiban, és magas a 2-es típusú diabetes előfordulása is. A Semmelweis Egyetem munkacsoportja számos vizsgálatot indított, amelyek a diabetes mellitus, az emelkedett éhomi vércukorszint és a szájüregi rák közötti közvetlen kapcsolatot elemezték. Hosszú távú összehasonlító epidemiológiai vizsgálataink szerint az elmúlt tizennégy évben a 2-es típusú cukorbetegség és az emelkedett éhomi vércukorszint prevalenciája szignifikánsan nőtt a szájüregi daganatos betegek körében az elmúlt tizennégy évben. A szájüregi tumoros cukorbetegek dohányzási aránya magasabb volt az újabb vizsgálatainkban, mint a korábbiakban.
Vetró É, Oláh J, Nagy D, Széll M, Piffkó J, Seres L. A Gorlin-Goltz-szindróma genetikai aspektusai [Genetic aspects of Gorlin‒Goltz syndrome]. Orv Hetil. 2020 Dec 6;161(49):2072-2077.
A Gorlin–Goltz-szindróma – más néven naevoid basalsejtes carcinoma szindróma – egy ritka, viszont számos orvosi társszakmát érintő, rendkívül változatos megjelenésű és genetikailag is heterogén betegség. Bár a tudományos kutatások egyik kedvenc területe, az aránylag alacsony betegszám, valamint a genotípus és a fenotípus közötti, igen komplex összefüggések miatt a kórképről meglévő ismereteink még nem teljesek. A témában megjelent nemzetközi és magyar nyelvű publikációk jelentős része esetközlésekre és a szindróma általános ismertetésére szorítkozik. A közlemény célja, hogy áttekintést adjon a szindróma genetikai vonatkozásairól. A nemzetközi és a magyar nyelvű szakirodalom áttanulmányozását végeztük. A naevoid basalsejtes carcinoma szindróma genetikai hátterének, az egyelőre azonosítatlan örökletes tényezőknek pontos megismerése még várat magára. A genetikai vizsgálatok a szindróma pontosabb megértéséhez, könnyebb diagnosztizálásához, a pozitív családtervezéshez és a személyre szabott terápiákhoz is hozzájárulhatnak. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2072–2077.
Vetró É, Vlocskó M, Piffkó J, Janovszky Á. Odontogén tályogok diagnosztikája és kezelése a nemzetközi ajánlások tükrében. Orv Hetil. 2022 Sep 11;163(37):1455-1463. doi: 10.1556/650.2022.32587.
A wide scale of medical professionals including general practitioners, dentists, maxillofacial surgeons, otolaryngologists or even emergency physicians frequently encounter patients suffering from abscesses of odontogenic origin. These dental infections spreading along the fascial planes into the adjacent anatomical spaces or by the lymphatic vessels and veins may result in life-threatening situations. It is essential to prevent and – in the case of an evolved disease pattern – to treat them properly, since improper or delayed treatment may entail avoidable burdens on the healthcare system. Our aim was to review the current literature regarding the development, diagnostics and treatment of odontogenic infections. A review of the English and Hungarian literature was performed. Considerations regarding the surgical management of dental abscesses have well-tried, traditional routes. Prompt intervention is considered mandatory with surgical decompression of the swelling by performing incision and drainage. A rapid improvement of radiology has provided the possibility to realize and avoid fatal consequences of this disorder. The administration route, necessity and duration of empiric antibiotic therapy are still “debated”, protocols vary across studies. Based on inconsistency in findings among the studies and lack of high-quality prospective studies, future research should evaluate evidence-based and effective management of dental abscesses. Orv Hetil. 2022; 163(37): 1455-1463.
Keywords: contrast-enhanced head and neck CT; deep spaces of the head and neck; empiric antibiotic therapy; empirikus antibiotikumkezelés; kontrasztos koponya- és nyaki CT-vizsgálat; nyaki spatiumok; odontogenic abscess; odontogén abscessus.
*A tallózás a Pubmed, MTMT, Scopus és Google Scholar rendszerekből történik és jelen módszer alapján nem teljes és hibátlan. Ezért, ha releváns irodalomról van tudomásuk (MAÁSZT tag is szerző és témájában társaságunkhoz illeszkedik) mely itt nem szerepel kérem jelezzék az info@maaszt.hu címre.